A Jin-jang a taoista filozófia és a kínai orvoslás kulcsa. Az ősi szimbólum a világ integritására emlékeztet, antipódokból áll. A jin-jang mély jelentéseibe való behatolás segít megszabadulni az idealizmustól és közelebb kerülni a boldogító harmóniához.
A jin és a jang ősenergiák
Az ókori értekezésekben a jin és jang eredetét azzal a káosszal társítják, amelyből az univerzum létrejött. Úgy tartják, hogy mindkét erő a Föld középpontjában keletkezett. Amikor a jin és a jang megszületett, tökéletes egyensúlyuk a térben szülte meg az első embert.
Maga a jin-jang szimbólum a Kr.e. 3. században keletkezett. Az ókori kínai kozmológusok öt elemhez – az evolúciós ciklus összetevőihez – társították:
- víz
- fém
- fa
- tűz
- föld
Úgy gondolták, hogy ezek az elemek formálják bolygónkat, és jelzik a létezés fázisait:
- halál
- újjászületés
- magasság
- élet
A kínaiak a jin-jang fogalmával magyarázták az éves évszakok ciklikusságát. Félévente megszületik a jang a téli napforduló idején – és megkezdődik a fény diadala a sötétség felett. A Jin a nyári napfordulókor kezdődik – és az árnyék fokozatosan felváltja a fényt.
A jin-jang jel jelentése
A szimbólum egy kör, amelyet két „örvényszél” oszt fel: sötét (jin) és világos (jang). A „jin” és „jang” szavak szó szerinti fordítása részben segít megérteni a szimbólum dualista jelentését: ugyanazon hegy különböző lejtőit jelölik – árnyékos és napos oldal.
Valójában ez ugyanannak a rendszernek a két oldala:
- jin – éjszaka, béke, lágyság, nőiesség, lélek;
- jang – nap, aktivitás, határozottság, férfiasság, intelligencia.
A jin sötét, mozdulatlan, pihenőként jelenik meg. A jang fényben, mozgásban és kreativitásban fejeződik ki.
A grafikai képnek azonban rejtett szimbolikája is van, amiről valószínűleg nem tud a nyugati civilizáció képviselője. Próbáljuk meg tisztázni a jin-jang titkos jelentését.
1. Konfrontáció, de nem veszekedés
A poláris kapcsolatokat kontrasztos színek közvetítik – fehér és fekete. De itt nem a jó és a rossz konfliktusáról van szó, hanem a komplementaritásról. Fekete nélkül nincs fehér, és fordítva.
Ellenkező esetben az egész rendszer összeomlik. A poláris tevékenység energiái elképzelhetetlenek egymás nélkül, mint a föld és az ég, dél és észak, páros és páratlan, előtte és utána. Ezt a gondolatot a szimbólumon lévő pontok közvetítik: fehér a feketén és fekete a fehéren.
Egy összetett jin-jang rendszer kognitív disszonanciát okozhat az idealistákban, akik arra törekszenek, hogy a „plusz”-t mindenhol „mínuszra” változtassák, és arról álmodoznak, hogy mindenki „jó, egészséges és boldog legyen”. Nehezen értik és fogadják el a jin-jang alapelveit:
- a rossz és a jó relatív, mert ezek az entitások egyike sem tekinthető (és nem is magyarázható) külön a másiktól;
- az öröm és a fájdalom is relatív, hiszen egyik sem nélkülözheti a másikat;
- a halál minden élet természetes következménye, ami megint csak nem engedi, hogy a gonosz megnyilvánulásának tekintsük.
A jin és a jang egyenértékű entitások, amelyek egymással szemben állnak. De szembenézésük nem ellenségek párharc, hanem a szerelmesek szenvedélyes és folyamatos küzdelme. És ebben a párban senki sem rossz vagy gyenge, senki sem a fő, senki sem győztes vagy vesztes.
Érdekes módon korábban a taoizmusban a tigris és a sárkány harcának képét használták a két elv közötti konfrontáció jelölésére.
De aztán úgy döntöttek, hogy elhagyják ezt a szimbólumot, és békésebb elnevezést választottak. És ezt pontosan azért tették, hogy hangsúlyozzák: nem halálos harcról beszélünk, hanem konfrontációról.
2. Kölcsönös függőség
A jin-jang kapcsolatot gyakran úgy írják le, hogy „egymásban gyökereznek”. A jang aktivitása a jin aktivitástól függ, és fordítva. Ezt a kapcsolatot könnyű bemutatni a „férfi és nő” polárpár példáján. Ezek fényes antipódok:
- egy nő – szelíd és nyugodt, néha vakmerő, bízik az intuícióban, engedékeny, de makacs;
- férfi – szigorú és impulzív, de gyakorlatias, a logikát részesíti előnyben az intuíció helyett, ambiciózus és határozott.
A férfi és női princípium azonban úgy vonzódik egymáshoz, mint cérna a tűhöz, mint egy rezgés lüktetése, mint egy mágnes ellentétes töltésű pólusai.
Csak egy erős, elválaszthatatlan egyesülésben találják meg a nők és a férfiak, amit keresnek – teljes kompatibilitást, határtalan bizalmat és elbűvölő boldogságot.
3. Egyensúly
A jin és a jang kölcsönösen kiegyensúlyozza egymást, és minden természetes rendszert arra kényszerít, hogy egyensúlyra törekedjen.
Mindkét energiaellentétnek fontos az egyensúly fenntartása egy rendszeren belül. Így érhető el a harmónia és a stabilitás. Ahogy a nappal éjszakává változik, és a fény árnyékot, fényt („jó”) és sötétet („rossz”) hoz létre, az energiáknak egyensúlyt kell alkotniuk a teljesség elérése érdekében.
4. Kölcsönös átalakulás
A jin-jang pár mindkét oldala képes átalakulni az ellentétévé. Ez a paradox jelenség lehetővé teszi, hogy azt mondjuk, hogy minden, ami jin, janggá válhat, és fordítva.
Tekintsük ezt az „alszik (jin) és ébren (jang)” pár példáján. Senki sem tud aludni vagy ébren maradni egész életében; ezek az állapotok váltakoznak a jang és a jin periodikus átkonverziójával.
A jin-jang átmenet egyik fontos aspektusa: az egyik csak akkor válik a másikká, amikor eléri a csúcspontját. Vegyünk példának egy párt „nappal (jang) és éjszaka (jin)”. Közöttük mindig vannak átmeneti időszakok: alkonyat (már nem nappal, de még nem éjszaka) és hajnal (már nem éjszaka, de még nem nappal). De éjfél a csúcsforgalom, amikor a nappal végre éjszakába fordul.
Jin és Jang a gyógyítás művészetében
A kínai orvoslás a jin és a jang egyensúlyának tekinti az egészséget és a betegségeket. Ha a jin és a jang egyensúlyban van, a személy jó egészségnek örvend.
Amikor az éltető erők diszharmóniában vannak, súlyos betegségek tünetei jelennek meg. A kínai orvoslás végső célja, hogy egyensúlyba hozza a jint és jangot megkötő Qi energiát a páciens testében.
A normától való eltérést a Qi energia hiánya vagy túlzott mértékű diagnosztizálása jelenti. A beteg szerveket „üregesnek” vagy „sűrűnek” tekintik. Előbbiek az éltető energia hiányában, az utóbbiak túlcsordulásában szenvednek.
A jin és jang egyensúlyának megteremtése érdekében a kínai gyógyítók az akupunktúrás pontokat manipulálják. Az „életpontokra” gyakorolt hatás eredményeként, amelyekben a szervezet fő biopotenciálja megtalálható, megszűnik az energia stagnálása vagy túlzott felhasználása, normalizálódnak az anyagcsere folyamatok és helyreállnak a védőfunkciók.