Tartalom:
Cselekmény összefoglaló:
Az Az elnök emberei (1976) című film a híres Watergate-botrányt dolgozza fel, amely végül Richard Nixon elnök lemondásához vezetett. A film Carl Bernstein és Bob Woodward újságírók könyvén alapszik, akik a The Washington Post riporterei voltak. A cselekmény a két újságíró történetét követi, akik kezdetben egy jelentéktelennek tűnő betörést vizsgálnak a Demokrata Nemzeti Bizottság központjában, de végül egy sokkal nagyobb, korrupcióval és kampányfinanszírozási visszaélésekkel teli ügyet tárnak fel, ami az elnökség összeomlásához vezetett.
Bob Woodward (Robert Redford) és Carl Bernstein (Dustin Hoffman) nyomozása során folyamatosan akadályokba ütköznek, de kitartásuk és forrásaik (köztük a titokzatos „Mély Torok”) segítségével a botrány szálait egészen a Fehér Házig követik. A film részletesen bemutatja az újságírói munka módszereit, a folyamatos tényellenőrzést, valamint az informátorokkal való óvatos bánásmódot. A film végén a riporterek kiderítik, hogy a betörést Nixon elnök újraválasztási bizottsága finanszírozta, ami elindította a politikai botrányt, ami Nixon lemondásához vezetett.
Témák és stílus:
A film középpontjában az igazság és a hatalom korrupciójának feltárása áll. Nagy hangsúlyt fektet az újságírói módszerek hitelességére, és hű marad az eredeti történethez. A film készítői elkerülték a magánéleti drámák bevonását, helyette a tényekre és az újságírók szakmai kapcsolatainak bemutatására koncentráltak. Az atmoszféra hűen tükrözi a politikai bizonytalanságot és a nyomás alatt dolgozó újságírók küzdelmeit.
Kritikai fogadtatás:
Az Az elnök emberei rendkívül pozitív kritikákat kapott mind a kritikusoktól, mind a közönségtől. Roger Ebert szerint a film egyik legnagyobb erénye, hogy elkerüli a „Hollywood-i” túlzásokat, és a színészek (Robert Redford és Dustin Hoffman) teljesen hitelesen játsszák újságírói szerepeiket, ami kiemeli a film hitelességét. Bár Ebert megjegyezte, hogy a film repetitív lehet a nyomozás különböző szakaszainak többszöri bemutatása miatt, összességében elismerte, hogy ez a technikai bravúr és a rendezés menti meg a filmet a monotóniától (Wikipedia) (Roger Ebert).
A film emellett 8 Oscar-jelölést kapott, amelyből 4-et meg is nyert, beleértve a legjobb férfi mellékszereplő (Jason Robards) és a legjobb adaptált forgatókönyv díját (William Goldman). A film hozzájárult ahhoz, hogy a politikai thriller műfaj népszerűvé váljon, és az újságírói munka jelentőségét is reflektorfénybe helyezte, különösen a hatalommal való visszaélések feltárásában (Wikipedia).
Örökség:
A film a mai napig releváns, különösen az újságírás és a szólásszabadság fontosságára való emlékeztetőként. Több mint negyven évvel a megjelenése után is a politikai thriller műfaj egyik legkiemelkedőbb alkotásaként tartják számon.
Film információk:
- Rendező: Alan J. Pakula
- Forgatókönyvíró: William Goldman, Carl Bernstein és Bob Woodward könyve alapján
- Főbb szereplők:
- Robert Redford (Bob Woodward)
- Dustin Hoffman (Carl Bernstein)
- Jason Robards (Ben Bradlee)
- Jack Warden (Harry Rosenfeld)
- Műfaj: Politikai thriller, életrajzi dráma
- Hossz: 138 perc
- Korhatár: 12+
- Megjelenés dátuma: 1976. április 9.
- Zene: David Shire
Értékelések:
- IMDb: 7.9/10
- Rotten Tomatoes: 94% kritikai értékelés, 92% közönségértékelés
Érdekességek / Kulisszatitkok:
- Jason Robards megnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat Ben Bradlee szerepéért.
- A film a Watergate-botrány utáni években jelent meg, így különösen nagy hatást gyakorolt a közvéleményre, és hozzájárult az oknyomozó újságírás presztízsének növekedéséhez.
- A film címét Archibald MacLeish „The Bridge at the Edge of the World” című verséből vették.
- A forgatás során a szereplők és az alkotók komoly kutatómunkát végeztek, hogy minél hitelesebben ábrázolják a Washington Post újságíróinak nyomozását.
Kapcsolódó filmek / Folytatások:
- A „Spotlight – Egy nyomozás részletei” (2015) hasonlóan az oknyomozó újságírásra koncentrál, és szintén jelentős kritikai elismerésben részesült.