Tartalom:
Bronson, Nicolas Winding Refn rendezésében, egy szokatlan életrajzi dráma, amely Michael Gordon Peterson életét mutatja be, akit 1987-ben Charles Bronson néven vált ismertté. A film a brit börtönrendszer legismertebb és legvitatottabb alakjára koncentrál, akit gyakran „Britannia legveszélyesebb rabjaként” emlegetnek.
Peterson, aki eleinte mindössze hét évre került börtönbe egy postahivatal kirablásáért, végül több mint három évtizedet töltött rácsok mögött, ebből 30 évet magánzárkában. Az elzártság során kifejlődött Bronson alteregója, amely egy vad, agresszív személyiség lett. A film nem pusztán Bronson életének kronologikus bemutatása, hanem inkább egy abszurd színházi produkcióként kezeli az eseményeket. Ezzel a rendező a főszereplő pszichés átalakulásait, valamint a börtönélet brutalitását és izolációját helyezi középpontba.
Színészi alakítások és vizuális megjelenítés
Tom Hardy lenyűgöző teljesítményt nyújt, ami áttörést hozott számára a filmvilágban. Fizikailag és érzelmileg is megterhelő szerepben láthatjuk, ahogy Hardy teljes mértékben azonosul Bronson karakterével, brutális és kaotikus jelenetei gyakran meztelenül zajlanak, hogy nyomatékosítsák a rab általi puszta fizikai erőt. A film vizuális stílusa szintén különleges, hiszen Refn gyakran használ színpadias elemeket és erőteljes zenei aláfestést, amely kiemeli a karakter dühkitöréseit és magányát.
A film üzenete és értelmezése
A Bronson nem nyújt hagyományos életrajzi drámát, hiszen a motivációk és háttértörténetek feltárása helyett inkább magára az erőszakra és az önpusztításra fókuszál. Roger Ebert kritikájában kiemeli, hogy a film nem ad egyértelmű választ arra, miért alakult Bronson személyisége olyanná, amilyenné vált. Az események inkább magától értetődően, minden magyarázat nélkül történnek, ami az abszurditást fokozza. Ebert szerint a film „állatias” jellegű, Bronson ismétlődő erőszakos cselekedetei és önpusztító viselkedése miatt.
Kritikai fogadtatás
A Bronson fogadtatása vegyes volt, azonban Hardy alakítása széles körben elismerést kapott. A Rotten Tomatoes oldalán a film kritikusai 76%-ra értékelték, és külön kiemelték Hardy teljesítményét, mint a film legnagyobb erősségét. Az alkotás számos fesztiválon is bemutatásra került, köztük a Sundance Filmfesztiválon, ahol a művészfilmes vonalat képviselte, és egyfajta „art-house meets action” jellegű filmként hivatkoztak rá. Az abszurd humor és a brutális jelenetek kombinációja miatt sok néző számára emlékezetes maradt.
Ugyanakkor a film nem ad egyértelmű választ arra, mi motiválta Bronson erőszakos cselekedeteit. A Time Out kritikája szerint a filmben feszültség húzódik a rendezői stílus és a forgatókönyv között, és bár Refn stílusa Kubrickra emlékeztet, a történet mélyebb rétegeit nem mindig tárja fel teljes mértékben.
Források: Roger Ebert kritikája (Roger Ebert), A Good Movie to Watch értékelése (Good Movie Stream).
Film információk:
- Rendező: Nicolas Winding Refn
- Forgatókönyvíró: Brock Norman Brock, Nicolas Winding Refn
- Főbb szereplők:
- Tom Hardy (Michael Peterson / Charles Bronson)
- Matt King (Paul Daniels)
- James Lance (Phil Daniels)
- Amanda Burton (Charlie’s Mum)
- Műfaj: Életrajzi dráma, bűnügyi film
- Hossz: 92 perc
- Korhatár: 16+
- Megjelenés dátuma: 2009. március 13. (Egyesült Királyság)
- Zene: A film zenéjét különböző klasszikus zenei művek és modern zenei alkotások keveréke alkotja. Többek között Richard Wagner, Verdi és a Pet Shop Boys dallamai is hallhatók.
Értékelések:
- IMDb pontszám: 7.0/10
- Rotten Tomatoes: 76% kritikusoktól, 84% a közönségtől
Érdekességek / Kulisszatitkok:
- Tom Hardy, a film főszereplője, több hónapot töltött azzal, hogy fizikailag átalakuljon a szerepre, és személyesen találkozott Charles Bronsonnal, hogy jobban megértse a karakter pszichológiai állapotát.
- A film nagy részét egy színházi előadásként strukturálták, amely tükrözi Bronson extravagáns személyiségét, aki saját magát is egyfajta előadóművésznek tartotta.
- Bronson valószínűleg sosem hallott Charles Bronson színészről, amikor felvette a nevet; egyszerűen úgy érezte, hogy ez a név jól illik hozzá.
Kapcsolódó filmek / Folytatások:
Nicolas Winding Refn rendező további hasonló, erőszakos karakterekre koncentráló filmjei közé tartozik például a Drive – Gázt! (2011) és a Csak Isten bocsáthat meg (2013). Bár konkrét folytatás nem készült, a film tematizálása sokak szerint egyedi példája a karakteralapú bűnügyi drámáknak.