A legjobb Emma Thompson filmek: A drámától a vígjátékig

A hamis vád: A film Gerry Conlon (Daniel Day-Lewis) igaz történetét követi, egy felelőtlen fiatalemberét, aki az 1970-es években Belfastból Londonba menekül. Amikor a Guildford nevű városban egy pubban halálos bombamerénylet történik, a brit rendőrség nyomás alatt áll, hogy gyorsan eredményeket produkáljon. Gerry és barátai a rosszkor, rossz helyen tipikus esetei lesznek: brutális kihallgatások során kikényszerítenek belőlük egy hamis vallomást.

Apa és fia a börtönben: A koncepciós per során nemcsak Gerryt, hanem több családtagját is elítélik, köztük apját, a betegeskedő, de mélyen vallásos és becsületes Giuseppe Conlont (Pete Postlethwaite). Gerry és apja ugyanabba a börtönbe kerülnek, ahol a feszült apa-fiú kapcsolat egy mély és megindító drámán megy keresztül. Miközben Gerry a dühével küzd, Giuseppe a fiú nevének tisztázásáért harcol.

Az elszánt ügyvédnő: Az ügyet felkarolja Gareth Peirce (Emma Thompson), egy fáradhatatlan és elszánt emberjogi ügyvéd. Peirce meg van győződve a Conlon család ártatlanságáról, és egy évtizeden át tartó, szélmalomharcnak tűnő küzdelmet folytat az igazság kiderítéséért. Munkája során szembesülnie kell a brit igazságszolgáltatási rendszer korrupciójával és a szándékosan visszatartott bizonyítékokkal.

A film öröksége: Jim Sheridan rendezése egy erőteljes, érzelmileg felkavaró film az igazságtalanságról, a kitartásról és egy apa-fiú kapcsolat megrendítő erejéről. Daniel Day-Lewis és Pete Postlethwaite Oscar-jelölést érdemlő, elementáris erejű alakítást nyújtottak. Az *Apám nevében* a mai napig az egyik legfontosabb politikai dráma, amely bemutatja, hogyan képes a hatalom eltiporni az egyént az állítólagos „közjó” érdekében.

Mozaik a válság idején: A sorozat a Reagan-korszak Amerikájában játszódik, a tomboló AIDS-járvány csúcspontján. Több, egymással lazán összefüggő karakter sorsát követi nyomon New Yorkban. A középpontban Prior Walter (Justin Kirk) áll, egy fiatal meleg férfi, akit AIDS-szel diagnosztizálnak, és akit pánikba esett barátja, Louis (Ben Shenkman) elhagy. Ezzel párhuzamosan megismerjük Joe Pittet (Patrick Wilson), a rejtőzködő meleg, mormon jogászt és gyógyszerfüggő, agorafóbiás feleségét, Harpert (Mary-Louise Parker).

A hatalom és a tagadás: A szálakat a valós történelmi figura, a kíméletlen és befolyásos Roy Cohn (Al Pacino) köti össze, aki Joe mentora. Cohn maga is AIDS-es, de a hatalmát és a homofóbiáját felhasználva „májráknak” hazudja a betegségét, miközben a halállal viaskodik.

Emma Thompson sokszínűsége: Emma Thompson több, egymástól gyökeresen eltérő szerepben is brillírozik, bemutatva elképesztő átalakuló képességét. Ő alakítja az Angyalt, egy fenséges és ijesztő égi lényt, aki prófétájának választja a beteg Priort. Emellett ő a kórházi nővér, aki Roy Cohnt ápolja, valamint egy hajléktalan nő is, aki a történet szimbolikus figurája.

Mágikus realizmus és víziók: Az *Angyalok Amerikában* nem egy hagyományos dráma. A realisztikus cselekményt folyamatosan átszövik a szürreális, hallucinációszerű víziók és a mágikus realizmus elemei. Prior látomásai, Harper képzeletbeli utazásai és az angyal földre szállása mind a szereplők belső küzdelmeit és a kor spirituális válságát tükrözik.

A sorozat öröksége: Mike Nichols rendezése egy elsöprő erejű, költői és mélyen emberi mestermű, amely 11 Emmy- és 5 Golden Globe-díjat nyert. A sorozat a mai napig az egyik legfontosabb alkotás az AIDS-korszakról, amely a politikai, társadalmi és személyes tragédiákat egy grandiózus, spirituális utazás keretében dolgozza fel.

Az intellektus bástyái: Dr. Vivian Bearing (Emma Thompson) a 17. századi angol költészet elismert, szigorú professzora. Életét a tudománynak és John Donne szonettjeinek szentelte, miközben az érzelmi kapcsolatoktól távolságot tartott. Éles esze és szarkasztikus humora páncélként védi a külvilágtól.

A diagnózis: Amikor előrehaladott petefészekrákkal diagnosztizálják, Vivian világa a feje tetejére áll. Hirtelen a tudósból vizsgálati tárgy lesz, és egy kísérleti, rendkívül megterhelő kemoterápiás kezelésen kell átesnie. Orvosa, Dr. Kelekian (Christopher Lloyd) és a fiatal kutatóorvos, Jason (Jonathan M. Woodward) – aki egykor a tanítványa volt – szenvtelenül, szinte csak egy érdekes kutatási esetként kezelik őt.

A negyedik fal áttörése: Margaret Edson Pulitzer-díjas színdarabjához hűen a film különleges narratívát használ. Vivian Bearing gyakran áttöri a negyedik falat, és közvetlenül a nézőhöz beszél. Száraz, intelligens humorral kommentálja a kórházi eseményeket, miközben visszatekint az életére, a döntéseire és azokra a pillanatokra, amikor a tudományt az emberi kapcsolatok elé helyezte.

A könyörületesség ereje: Ahogy a kezelés fizikailag és lelkileg is meggyötri, Vivian intellektuális védekezése lassan összeomlik. A kórházi személyzet rideg, tudományos hozzáállásával éles ellentétben áll a gondoskodó ápolónő, Susie Monahan (Audra McDonald) embersége. Susie az egyetlen, aki valódi együttérzéssel fordul felé, és egyszerű kedvességével megmutatja neki azt, ami egész életében hiányzott: a feltétel nélküli emberi kapcsolatot.

A film üzenete: Mike Nichols rendezése egy mélyen megindító, mégis felemelő elmélkedés az életről, a halálról és a tudomány hatápairól. A film felteszi a kérdést: mit ér az intellektus a könyörületesség nélkül? Emma Thompson, aki a forgatókönyvet is írta, élete egyik legbátrabb és legemlékezetesebb alakítását nyújtja, amelyért számos díjjal jutalmazták.

A szökött rab: Harry harmadik tanéve baljósan indul: a varázslók börtönéből, Azkabanból megszökött Sirius Black, Voldemort nagyúr egykori híve, aki a pletykák szerint Harry életére tör, hogy befejezze, amit a mestere elkezdett. A Roxfort biztonságát a lélekszívó dementorok garantálnák, de jelenlétük talán még a szökött rabnál is nagyobb veszélyt jelent Harry számára.

Emma Thompson, a különc jósnő: Emma Thompson egy felejthetetlen és humoros mellékszerepben tűnik fel, mint Sybill Trelawney (magyarul: Sibyll Trelawney), a jóslástan új, kissé szórakozott és melodramatikus professzora. Hatalmas szemüvegével, kócos hajával és misztikus jóslataival (amelyeket általában Hermione cinikus megjegyzésekkel illet) színt és komikumot visz a történetbe, miközben az egyik legfontosabb, a jövőt meghatározó jóslatot is ő mondja ki.

Időutazás és sötét titkok: A film tele van sötét titkokkal és fordulatokkal. Harry, Ron és Hermione a Tekergők Térképének segítségével próbálják kijátszani a szabályokat, miközben egyre közelebb kerülnek az igazsághoz Sirius Black múltjával és Harry szüleinek halálával kapcsolatban. A film egy zseniális időutazós jelenetsorban csúcsosodik ki, amelyben a barátoknak meg kell menteniük nemcsak Sirius Blacket, hanem egy ártatlan lényt, Csikócsőrt is.

A film öröksége: Az *azkabani fogoly* egyértelmű fordulópontot jelent a Harry Potter-sorozatban. Alfonso Cuarón rendezése vizuálisan és hangulatában is sokkal komorabb és érettebb, mint az előző két rész, és mélyebben foglalkozik a karakterek belső vívódásaival. A mai napig a franchise egyik legelismertebb darabja, amely tökéletesen egyensúlyoz a gyermeki csoda és a felnőtt világ komorsága között.

A tökéletes komornyik: Mr. Stevens (Anthony Hopkins) a megtestesült hivatástudat. Évtizedeken át szolgált a Darlington Hall főkomornyikjaként, élete egyetlen célja a tökéletesség és a „méltóság” elérése a szakmájában. Számára a személyes érzelmek a kötelesség elárulásával egyenlőek.

Miss Kenton érkezése: A két világháború közötti években új házvezetőnő érkezik a birtokra, a talpraesett és élettel teli Miss Kenton (Emma Thompson). Miss Kenton nemcsak kiváló szakember, de melegséget és érzelmeket is hoz a rideg falak közé, amivel folyamatosan próbára teszi Stevens érzelmi páncélját. Kettejük között egy mély, de kimondatlan vonzalom szövődik, amely a kötelességtudat és a visszafojtott vágyak feszültségében létezik.

Szolgálat a történelem viharában: Miközben a komornyik és a házvezetőnő a saját belső harcaikat vívják, a Darlington Hall a világpolitika színterévé válik. Lord Darlington (James Fox), a naiv és idealista arisztokrata, a béke megőrzése érdekében titkos találkozókat szervez a birtokon, ahol a náci Németország küldötteit fogadja. Stevens vakon bízik urában, és a legapróbb részletekig kiszolgálja a találkozókat, figyelmen kívül hagyva a történések erkölcsi súlyát.

Egy életnyi megbánás: A film kerettörténete az 1950-es években játszódik. Lord Darlington a háború után kegyvesztetté vált, a birtokot pedig egy amerikai kongresszusi képviselő (Christopher Reeve) vette meg. Stevens egy autós utazásra indul, hogy meglátogassa a rég nem látott, időközben férjhez ment Miss Kentont. Az út során visszatekint az életére, és kénytelen szembenézni a döntéseivel: a vak lojalitással, amely egy rossz ügyet szolgált, és az elszalasztott boldogság lehetőségével.

A film öröksége: Kazuo Ishiguro regényének adaptációja egy melankolikus, csodálatosan visszafogott mestermű az elfojtásról és a megbánásról. Anthony Hopkins és Emma Thompson brillíroznak a ki nem mondott érzelmeket finom rezdülésekkel megjelenítő szerepeikben, mindkettőjüket Oscar-díjra jelölték. A *Napok romjai* egy csendes, de annál szívszorítóbb tragédia egy életről, amelyet a kötelesség oltárán áldoztak fel.

A megváltozott sors: A Dashwood család élete a feje tetejére áll, amikor az apa meghal, és a korabeli örökösödési törvények miatt a családi birtok és a vagyon a feleség előző házasságából származó fiára száll. A Dashwood nővérek és édesanyjuk kénytelenek elhagyni otthonukat, és egy távoli rokon szerény vidéki házába költözni.

Az értelem útja (Elinor): Az idősebb nővér, Elinor, a megtestesült „értelem”. Visszafogott, megfontolt és mindig mások érzéseit helyezi a sajátjai elé. Titokban mély érzelmeket táplál a kedves és kissé félénk Edward Ferrars (Hugh Grant) iránt, de kapcsolatuknak a férfi családjának elvárásai és egy rejtélyes titok állja útját. Elinor csendben, méltósággal viseli a szívfájdalmát.

Az érzelem vihara (Marianne): A fiatalabb nővér, Marianne, az „érzelem” megtestesítője. Szenvedélyes, impulzív és nem fél kimutatni az érzéseit. Fejvesztve beleszeret a sármos és kalandvágyó John Willoughbyba, és a románcukat a nyilvánosság előtt éli meg. Amikor a férfi hirtelen és megmagyarázhatatlanul elhagyja, Marianne a szívfájdalomtól fizikailag is összeomlik.

A csendes hódoló: A történet másik fontos szereplője a csendes és megbízható Brandon ezredes (Alan Rickman), egy idősebb, jómódú férfi, aki reménytelenül szerelmes Marianne-be. Az ő kitartó, csendes rajongása éles kontrasztban áll Willoughby harsány udvarlásával.

A film öröksége: Ang Lee rendezése a valaha készült egyik legjobb Jane Austen-adaptáció. A film sikerének kulcsa Emma Thompson, aki nemcsak a főszerepet játszotta el briliánsan, hanem a forgatókönyvet is ő írta, amiért elnyerte a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó Oscar-díjat. A film tökéletesen ragadja meg a regény humorát, romantikáját és társadalomkritikáját, miközben vizuálisan is lenyűgöző.

Szerelem mindenütt: Richard Curtis filmje a londoni Heathrow repülőtérről induló és oda érkező emberek megható öleléseivel indít, megalapozva a film központi üzenetét: a szerelem valójában mindenütt ott van. A cselekmény tíz különböző, de lazán összekapcsolódó szálon fut, bemutatva a szerelem legkülönbözőbb formáit: a viszonzatlant, a beteljesültet, a tiltottat és a barátit.

Karen szíve (Emma Thompson): Emma Thompson alakítja Karent, a kétgyermekes, talpraesett anyát, aki a film egyik legfájdalmasabb és legrealisztikusabb szálának a főszereplője. Amikor rájön, hogy férje, Harry (Alan Rickman), valószínűleg viszonyt folytat a fiatal kolléganőjével, Karen világa összeomlik. A jelenet, amelyben a hálószobában, Joni Mitchell zenéjére sírva fakad, miután rájön, hogy a férjétől karácsonyra kapott nyaklánc nem neki, hanem valaki másnak készült, a filmtörténet egyik legszívszorítóbb pillanata.

A többi felejthetetlen történet: A film tele van emlékezetes karakterekkel és helyzetekkel. Megismerjük a frissen megválasztott miniszterelnököt (Hugh Grant), aki beleszeret a teát felszolgáló lányba; a gyászoló mostohaapát (Liam Neeson), aki a kisfiának segít meghódítani az iskola legnépszerűbb lányát; a férjet (Andrew Lincoln), aki reménytelenül szerelmes a legjobb barátja feleségébe (Keira Knightley); és a kiégett rocksztárt (Bill Nighy), aki egy cinikus karácsonyi dallal próbál visszatérni a csúcsra.

A film öröksége: Az *Igazából szerelem* a bemutatása óta megkerülhetetlen karácsonyi hagyománnyá vált a világ számos pontján. A briliáns szereposztás, a tökéletesen eltalált humor és a szívmelengető, mégis őszinte történetek kombinációja egy olyan filmet eredményezett, amelyet minden évben újra lehet nézni. Richard Curtis forgatókönyve és rendezése egy olyan mesterművet alkotott, amely egyszerre nevettet meg és fakaszt sírva, miközben emlékeztet minket a szeretet fontosságára.

Egy ember a számok fogságában: Harold Crick (Will Ferrell) az adóhivatal egyik legprecízebb, de legunalmasabb alkalmazottja. Életét a számok és a karórája által diktált merev rutin irányítja. Minden nap ugyanúgy telik, a fogmosások számától a buszmegállóig tett lépésekig.

A hang a fejében: Egy átlagos szerdán Harold élete fenekestül felfordul, amikor egy női hangot kezd hallani a fejében, amely irodalmi pontossággal narrálja minden cselekedetét. A hang egy elismert írónőé, Karen Eiffelé (Emma Thompson), aki éppen az új regényén dolgozik. Harold a regény főhőse, de egyikük sem tud a másik létezéséről.

A halálos ítélet: A helyzet akkor válik kritikussá, amikor a narrátor bejelenti, hogy „Harold Crick hamarosan meghal”. Harold pánikba esik, és megpróbálja kideríteni, ki írja az életét, és hogyan tudná megváltoztatni a befejezést. Segítséget kér egy irodalomprofesszortól, Dr. Jules Hilberttől (Dustin Hoffman), aki megpróbálja kitalálni, hogy Harold egy komédia vagy egy tragédia főszereplője-e.

Az élet megélése: Miközben a halála elől menekül, Harold rájön, hogy eddig nem is élt igazán. Elkezdi megtörni a rutint, megtanul gitározni, és ami a legfontosabb, beleszeret egy cukrászba, Ana Pascalba (Maggie Gyllenhaal), akit eredetileg ellenőriznie kellett volna. A halál közelsége arra ösztönzi, hogy végre élvezze az élet apró örömeit.

A film üzenete: Marc Forster filmje egy szívmelengető és eredeti mese a sorsról, a szabad akaratról és arról, hogy hogyan tegyük az életünket egy „jó történetté”. Emma Thompson zseniális a neurotikus, írói válsággal küzdő szerző szerepében, akinek szembe kell néznie azzal, hogy a művészete valós emberi életekbe kerülhet. A *Felforgatókönyv* egy intelligens és vicces film, amely a végén mélyen elgondolkodtató kérdéseket tesz fel.

A vonakodó írónő: P.L. Travers, a Mary Poppins könyvek megalkotója, húsz éven át ellenállt Walt Disney minden kísérletének, hogy megfilmesítse szeretett karakterét. Anyagi nehézségei miatt azonban végül kénytelen Londonból Los Angelesbe utazni, hogy meghallgassa Disney és kreatív csapatának ötleteit.

Két világ harca: A találkozás a szikár, cinikus brit írónő és a mindig mosolygós, optimista amerikai producer között a személyiségek és a művészi elképzelések harcává válik. Travers mindenbe beleköt: utálja a dalokat, ki nem állhatja az animációs betéteket, és ragaszkodik ahhoz, hogy a történet sötétebb, realisztikusabb maradjon. A kettejük közötti szellemes és gyakran feszült párbeszédek a film legélvezetesebb részei.

A múlt feltárul: Párhuzamosan a Los Angeles-i eseményekkel, a film visszatekintésekben mutatja be Travers nehéz gyerekkorát az ausztrál vidéken. Megismerjük imádott, de alkoholista apját, Travers Goffot (Colin Farrell), aki a Mary Poppins-történetek mogorva, de szerethető családapjának, Mr. Banksnek a valódi ihletője. A néző számára világossá válik, hogy Travers nem a gyerekeket akarja megmenteni a dadussal, hanem a saját apját.

Megértés és kompromisszum: Walt Disney lassan rájön, hogy a kulcs Travers szívéhez a múltjának megértésében rejlik. Felfedezi a személyes tragédiát a karakterek mögött, és ez segít neki áttörni az írónő által emelt falakat. Bár Travers sosem volt teljesen elégedett a végeredménnyel, a film bemutatja, hogyan született meg a kompromisszumokból a filmtörténet egyik legkedveltebb klasszikusa.

A film öröksége: A *Banks úr megmentése* egy szívmelengető és elgondolkodtató dráma az alkotói folyamatról, a gyászról és a megbocsátásról. Emma Thompson Oscar-jelölést érdemlő, briliáns alakítást nyújt a komplex és nehéz természetű írónő szerepében, Tom Hanks pedig tökéletesen hozza a legendás mesemondót. A film egy csodálatos tisztelgés a képzelet ereje előtt.

Három család, három világ: A történet három, egymástól merőben eltérő társadalmi osztályt képviselő angol család sorsát fonja össze. A Schlegel nővérek, Margaret (Emma Thompson) és Helen (Helena Bonham Carter) a művelt, bohém értelmiséget képviselik. A Wilcox család a rideg, pragmatikus és érzelemmentes üzleti világot testesíti meg, míg a szegény Bast házaspár a kiszolgáltatott alsó középosztályért küzd.

A végrendelet: A cselekményt egy váratlan esemény indítja el. Margaret Schlegel barátságot köt a haldokló Mrs. Wilcoxszal (Vanessa Redgrave), aki a halálos ágyán egy kézzel írt cetlin Margaretra hagyja szeretett vidéki otthonát, a Howards Endet. A gyászoló Wilcox család azonban eltitkolja és megsemmisíti a végrendeletet, méltatlannak tartva a nőt az örökségre.

Értelem és üzlet: A sors fintoraként a megözvegyült, rideg Henry Wilcox (Anthony Hopkins) később megkéri a művelt és jószívű Margaret kezét. Margaret, aki a kapcsolatok és a megértés fontosságában hisz, igent mond, remélve, hogy hidat építhet a saját humanista világa és a Wilcoxok anyagiassága között. A házasság azonban a két értékrend folyamatos konfliktusává válik.

A tragédia: Eközben az impulzív húg, Helen, megpróbál segíteni a szegény Leonard Bastnak, de a jószándéka végül katasztrófához vezet, amely tragikusan összefonja a három család sorsát, és a Howards End birtokáért folytatott küzdelemben csúcsosodik ki.

A film öröksége: A James Ivory által rendezett *Howards End* a Merchant-Ivory produkciók egyik legkiemelkedőbb darabja, amely gyönyörűen fényképezett, aprólékosan kidolgozott adaptáció. A film a társadalmi képmutatásról, az osztályharcról és az emberi kapcsolatok törékenységéről szól. Emma Thompson élete egyik legfontosabb alakítását nyújtotta, amiért elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat, és ezzel a filmmel vált világszerte elismert sztárrá.

Szerelem és cselszövés Toszkánában: Don Pedro (Denzel Washington) herceg és katonái egy sikeres hadjárat után Leonato (Richard Briers) kormányzó toszkán birtokán pihennek meg. Az ifjú Claudio (Robert Sean Leonard) azonnal beleszeret a kormányzó lányába, Heróba, és a herceg segít nekik összehozni a házasságot. A boldogságukat azonban Don John (Keanu Reeves), a herceg gonosz testvére próbálja megakadályozni egy aljas cselszövéssel.

A szópárbajok királynője (Emma Thompson): A film igazi szívét Beatrice (Emma Thompson) és Benedick (Kenneth Branagh) „vidám háborúja” adja. Mindketten híresek csípős nyelvükről és a házasság intézménye iránti megvetésükről. Folyamatosan sziporkázó szellemességgel sértegetik egymást, de a barátaik összeesküvést szőnek, hogy ráébresszék őket valódi, egymás iránti érzelmeikre.

Zseniális kémia: Kenneth Branagh (aki a filmet rendezte is) és az akkor a felesége, Emma Thompson közötti kémia egyszerűen lehengerlő. A szellemes párbeszédeik, a vibráló energiájuk és a köztük lévő vonzalom a filmtörténet egyik legemlékezetesebb párosává teszi őket. Emma Thompson tökéletesen hozza a független, intelligens és sebezhető Beatrice karakterét, akinek szarkazmusa valójában egy védőpajzs a szerelmi csalódás ellen.

A film öröksége: Branagh rendezése egy igazi örömünnep. A napfényes toszkán táj, a fantasztikus sztárparádé és a Shakespeare-i szöveg könnyed, mégis tisztelettudó kezelése egy olyan filmet eredményezett, amely a széles közönség számára is élvezhetővé és szerethetővé tette a klasszikus drámaírót. A *Sok hűhó semmiért* a mai napig a legjobb Shakespeare-adaptációk egyike.

A mintadiák: Jenny Mellor (Carey Mulligan) egy okos, céltudatos 16 éves lány, aki szülei nyomására minden idejét a tanulásnak szenteli, hogy bejusson az Oxfordi Egyetemre. Élete a leckék és a csellóórák unalmas rutinjából áll.

A csábítás: Egy esős napon találkozik a harmincas éveiben járó, lehengerlő stílusú David Goldmannel (Peter Sarsgaard). David egy egészen új világot nyit meg előtte: elegáns koncertekre, művészeti aukciókra és drága éttermekbe viszi, miközben a szüleit is elbűvöli a sármjával. Jenny számára ez az „oktatás” sokkal izgalmasabbnak tűnik, mint a latin leckék.

Emma Thompson, a szigorú igazgatónő: Emma Thompson a lányiskola szigorú, de éleslátó igazgatónőjét alakítja. Ő az egyetlen, aki átlát David csillogó mázán, és próbálja figyelmeztetni Jennyt, hogy ne dobja el a jövőjét egy férfiért. Karaktere a józan ész és a hagyományos értékek képviselője, aki a film végén mégis képes a megbocsátásra.

A kiábrándulás: Jenny egyre mélyebbre merül David világában, és már az oxfordi álmait is feladná érte. Amikor azonban egy sokkoló titokra derül fény David múltjával kapcsolatban, Jenny kénytelen szembenézni a naivitásával és azzal, hogy a csillogó felszín alatt sötét hazugságok rejlenek. A film egy keserédes felnőtté válási történet, amely bemutatja, hogy a valódi „oktatás” néha a legfájdalmasabb tapasztalatokból származik.

A megkésett ébredés: Nancy Stokes, a frissen megözvegyült, nyugdíjas tanárnő ráébred, hogy az élete során soha nem élt át igazán kielégítő szexuális élményt. Elhatározza, hogy bepótolja a mulasztást, ezért egy anonim hotelszobában találkozót beszél meg egy Leo Grande nevű, profi szexmunkással.

A találkozás: A film szinte teljes egésze a hotelszobában játszódik, a két főszereplő között. A kezdeti feszengés és Nancy ellenőrzőlistája a kipróbálni kívánt dolgokról hamar átadja a helyét egy sokkal mélyebb, őszintébb párbeszédnek. A találkozás nemcsak a testről, hanem a lélekről is szól.

Intim beszélgetések: A négy találkozás során Nancy és Leo egyre jobban megnyílnak egymásnak. Beszélgetnek vágyakról, félelmekről, testképről, a fiatalságról és az öregedésről. Két, teljesen különböző generációhoz és világhoz tartozó ember fedezi fel a másikban a sebezhetőséget és az emberséget, miközben lebontják a saját maguk által emelt falakat.

A film üzenete: Emma Thompson karrierje egyik legbátrabb és legsebezhetőbb alakítását nyújtja. A film egy szellemes, megható és rendkívül fontos párbeszédet indít a női szexualitásról, a testképzavarokról és az önelfogadásról. A zárójelenet, amelyben Nancy meztelenül, ítélkezés nélkül szemléli a saját testét a tükörben, a modern filmtörténet egyik legfelszabadítóbb és legerőteljesebb pillanata lett, amely tökéletesen összegzi a film bátor és felemelő üzenetét.

Egy valószínűtlen vonzalom: A film Dora Carrington, a fiatal és tehetséges festőnő életét követi, aki az első világháború idején találkozik a nála jóval idősebb, briliáns elméjű, de excentrikus és nyíltan homoszexuális íróval, Lytton Strachey-vel. Bár Lytton eleinte csak egy újabb intellektuális trófeát lát a lányban, Carrington mélyen beleszeret a férfiba, és kettejük között egy rendkívül szokatlan, de elszakíthatatlan kötelék szövődik.

Plátói szerelem: A kapcsolatuk a film központi rejtélye: egy mély, intellektuális és érzelmi szerelem, amely nélkülözi a fizikai intimitást. Carrington elfogadja Lytton szexuális irányultságát, és életét annak szenteli, hogy a férfi múzsája, gondozója és legfőbb bizalmasa legyen, miközben mindketten másokkal folytatnak szexuális viszonyokat.

A Bloomsbury-csoport világa: A történet a híres Bloomsbury-csoport progresszív, intellektuális közegében játszódik, ahol a korabeli társadalmi normákat felrúgva éltek. A film bemutatja Carrington bonyolult kapcsolatait más férfiakkal is, többek között a férjével, Ralph Partridge-dzsal, aki kénytelen elfogadni a felesége és Lytton közötti különleges viszonyt, ami egyfajta furcsa, hármasban éléshez vezet.

Önfeláldozás és tragédia: Emma Thompson egy összetett, szenvedélyes nőt alakít, aki a saját művészi ambícióit és személyes boldogságát is képes háttérbe szorítani a Lytton iránti odaadásáért. A film egy mélyen megindító portré egy olyan nőről, aki egy olyan férfihoz kötötte az életét, aki sosem tudta őt hagyományos értelemben szeretni. A történet Lytton halálával tragikus véget ér, ami Carrington számára elviselhetetlen veszteséget jelent.

A néma nő: Mike Church, egy Los Angeles-i magánnyomozó elvállalja egy furcsa esetet: meg kell találnia egy néma, amnéziás nő, Grace kilétét, aki egy árvaházban talált menedéket. Grace-t szörnyű rémálmok gyötrik, amelyek egy ollóval elkövetett gyilkosságról szólnak.

A múlt árnyéka: A nyomozásba bevonnak egy hipnotizőrt (Derek Jacobi), aki a hipnózis alatt visszavezeti Grace-t a múltba. A rémálmok egy 1940-es években élt zeneszerző, Roman Strauss és felesége, Margaret tragikus történetéhez kapcsolódnak. Roman Strausst kivégezték a felesége meggyilkolásáért, bár végig ártatlanságát hangoztatta.

Párhuzamos sorsok: A film két idősíkon fut. A jelenben Mike és Grace egyre közelebb kerülnek egymáshoz, miközben a rejtélyt próbálják megoldani. Ezzel párhuzamosan, fekete-fehér flashbackekben látjuk Roman és Margaret szenvedélyes, de viharos kapcsolatát, egészen a gyilkosságig. A csavar az, hogy mindkét párt Kenneth Branagh és Emma Thompson alakítja, ami felveti a reinkarnáció és a megismétlődő sors lehetőségét.

A film stílusa: Kenneth Branagh rendezése egy elegáns és fordulatos neo-noir thriller, amely a klasszikus hollywoodi filmek, különösen Alfred Hitchcock munkássága előtt tiszteleg. A film tele van feszültséggel, drámai kamerabeállításokkal és egy romantikus szállal, amely egyben egy halálos rejtély is. Emma Thompson kettős szerepben is lenyűgöző, a modern, sebezhető nőtől a ’40-es évek femme fatale-jáig.

Az idealista kampányfőnök: Henry Burton (Adrian Lester), egy polgárjogi legenda unokája, idealista hittel csatlakozik Jack Stanton déli kormányzó elnökválasztási kampányához. Lenyűgözi a kormányzó képessége, hogy szinte empatikus módon képes kapcsolódni az emberekhez.

A Clinton-karikatúrák: Jack Stanton kormányzó (John Travolta) egy briliáns politikus, tele sármmal és energiával, de van egy óriási gyengéje: a nők. Felesége, Susan Stanton (Emma Thompson) a briliáns, céltudatos és kőkemény partner, aki a háttérből irányítja a stratégiát, és mindent megtesz, hogy a férje botlásai ne tegyék tönkre a közös álmot. A páros egyértelműen Bill és Hillary Clinton szatirikus mása.

Botrányok és sárdobálás: Henry idealizmusa hamar szertefoszlik, amikor a kampány egyre inkább a felbukkanó szexbotrányok kezeléséről és az ellenfelek lejáratásáról szól. A csapatnak, köztük a zseniális, de cinikus stratégának, Richard Jemmonsnak (Billy Bob Thornton) és a kőkemény „problémamegoldónak”, Libby Holden-nek (Kathy Bates), a politika legmocskosabb bugyraiba kell alászállnia a győzelem érdekében.

Emma Thompson, mint a First Lady árnyéka: Emma Thompson zseniálisan hozza a First Lady-jelölt összetett karakterét. Susan Stanton a briliáns agy és a politikai ambíció a férje sármja mögött. Kénytelen elviselni a megaláztatásokat és a férje hűtlenségét, miközben a kamerák előtt a támogató feleség szerepét játssza. Thompson alakítása tökéletesen mutatja be a hatalomért hozott személyes áldozatokat és a nyilvánosság előtti arc mögött rejlő fájdalmat.

A film üzenete: Mike Nichols filmje egy vicces, de egyben elgondolkodtató szatíra a modern politika természetéről. Bemutatja, hogy a győzelemhez vezető út gyakran tele van morális kompromisszumokkal és személyes tragédiákkal, és felteszi a kérdést: a cél szentesíti-e az eszközt?

A kiábrándult zenész: Harvey Shine (Dustin Hoffman), egy idősödő New York-i reklámzene-szerző Londonba utazik a lánya esküvőjére. A munkahelyén épp le akarják cserélni egy fiatalabbra, és a magánélete sem jobb: a lánya bejelenti, hogy a nevelőapja fogja az oltárhoz kísérni. Harvey feleslegesnek és mellőzöttnek érzi magát, és úgy dönt, a fogadás helyett inkább elmegy, hogy elérje a gépét hazafelé.

A magányos statisztikus: Kate Walker (Emma Thompson) a Heathrow repülőtéren dolgozik, ahol kérdőíveket töltet ki az utasokkal. Magányos életet él a folyton aggódó édesanyjával, a barátai pedig sikertelen vakrandikat szerveznek neki. Okos, szellemes, de beletörődött a sorsába.

A véletlen találkozás: Harvey lekési a gépét. Csalódottan beül egy reptéri bárba, ahol szóba elegyedik a szünetét töltő Kate-tel. A kezdeti esetlen beszélgetésből egy meglepően őszinte és mély kapcsolat kezd kibontakozni. Két, az élettől megfáradt ember talál egymásra, akik megértik a másik csalódottságát és magányát.

Egyetlen nap Londonban: Harvey impulzívan megkéri Kate-et, hogy kísérje el az esküvői fogadásra. A film innentől kettejük egyetlen, varázslatos napját követi végig Londonon keresztül. Sétálnak a Temze partján, beszélgetnek, nevetnek, és lassan lebontják az egymás köré épített falakat. Harvey a fogadáson elmond egy megható beszédet, amivel visszaszerzi a lánya tiszteletét, Kate pedig újra elkezd hinni a boldogság lehetőségében.

A film üzenete: A *Szerelem második látásra* egy csendes, érett és intelligens romantikus film. Nem a nagy drámákról, hanem a finom rezdülésekről és a két legendás színész közötti csodálatos kémiáról szól. Egy reményteli történet arról, hogy soha nem késő újrakezdeni, és a boldogság néha a legváratlanabb helyen talál ránk.