Tartalom:
A Fekete hattyú története egy fiatal balett-táncos, Nina Sayers (Natalie Portman) mentális és fizikai átalakulására összpontosít, aki a New York City Ballet társulat tagja. A társulat új előadásra készül, Csajkovszkij Hattyúk tavá-nak modern adaptációjára, amelyben a főszereplőnek két karaktert kell megformálnia: az ártatlan és törékeny Fehér Hattyút, valamint a szenvedélyes és sötét Fekete Hattyút.
Nina tökéletesen testesíti meg a Fehér Hattyút, ám művészeti vezetője, Thomas Leroy (Vincent Cassel) kétségbe vonja, hogy képes lesz elérni a Fekete Hattyú érzékiségét és sötétségét. Rivalizálása az újonnan érkezett, könnyedebb stílusú Lily-vel (Mila Kunis) egyre fokozódik, és a tökéletességre való megszállott törekvése miatt Nina kezd elveszni a valóság és a képzelet határán.
Ahogy a próbák és a nyomás egyre fokozódik, Nina fokozatosan veszít a valóságérzékéből. Hallucinációi egyre valóságosabbá válnak, és már nem tudja megkülönböztetni saját magát a Fekete Hattyútól. A film végén, az előadás csúcspontján, Nina valóban tökéletessé válik a Fekete Hattyú szerepében, ám ez a személyiségének és talán életének teljes széthullásával jár.
Elemzés és témák
Darren Aronofsky filmje a perfekcionizmus veszélyeit és a művészethez kapcsolódó mentális betegségeket tárja fel. Nina karaktere megszállottja a tökéletes előadásnak, ám ez a törekvés az életének más területein súlyos károkat okoz. A film erőteljesen mutatja be a kettősség témáját is: a Fehér Hattyú és a Fekete Hattyú közötti különbséget, amely Nina belső konfliktusát is szimbolizálja. A mentális és fizikai átalakulás során Nina egyre jobban elveszíti önmagát, ahogy megpróbálja megragadni a Fekete Hattyú sötét, vad oldalát.
A film egyik legfontosabb motívuma a valóság és a hallucinációk közötti határ elmosódása. Aronofsky mesterien vezeti a nézőt egy olyan világba, ahol Nina elméje fokozatosan szétesik, és már nem tudja megkülönböztetni a valós eseményeket saját rémképeitől. A Fekete hattyú a színház világának sötét oldalát, a művészetben rejlő versengést és a mentális egészség fontosságát tárja fel.
Kritikai fogadtatás
A Fekete hattyú rendkívül pozitív fogadtatásban részesült. Natalie Portman alakítását különösen dicsérték, amelyért megnyerte a Legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat. Roger Ebert kritikája kiemelte, hogy Portman tökéletesen ábrázolta a karakter megszállottságát és mentális összeomlását, anélkül, hogy elveszítette volna a hitelességét.
A film összességében öt Oscar-jelölést kapott, és világszerte több mint 329 millió dolláros bevételt ért el, amely hatalmas sikernek számított egy 13 millió dolláros költségvetésű produkció esetében.
Film információk:
- Rendező: Darren Aronofsky
- Forgatókönyvíró: Mark Heyman, Andres Heinz, John McLaughlin
- Főbb szereplők:
- Natalie Portman (Nina Sayers)
- Mila Kunis (Lily)
- Vincent Cassel (Thomas Leroy)
- Barbara Hershey (Erica Sayers)
- Winona Ryder (Beth MacIntyre)
- Műfaj: Dráma, Thriller, Pszichológiai horror
- Hossz: 108 perc
- Korhatár: 12+
- Megjelenés dátuma:
- Premier: 2010. szeptember 1. (Velencei Nemzetközi Filmfesztivál)
- Limitált mozibemutató: 2010. december 3.
- Széleskörű bemutató: 2010. december 17.
- Zene: Clint Mansell, részben Csajkovszkij Hattyúk tava című művének feldolgozásai
- IMDb pontszám: 8.0/10
- Rotten Tomatoes értékelés:
- Kritikusok: 85%
- Nézők: 84%
- Érdekességek / Kulisszatitkok:
- Natalie Portman tíz hónapon keresztül edzett a szerep kedvéért, és többek között 20 fontot fogyott, hogy hitelesen játszhassa el a balerinát (Wikipedia).
- A rendező, Darren Aronofsky a Black Swan-t a The Wrestler című filmje „testvérfilmjének” tartja, mivel mindkét alkotásban a tökéletesség hajszolása áll a középpontban (Wikipedia).
- Portman a szerepéért megkapta a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat (Wikipedia).
- Kapcsolódó filmek / Folytatások:
- A Black Swan közvetlen folytatása nem készült, de tematikailag kapcsolódik Aronofsky más filmjeihez, mint például a A pankrátor (The Wrestler) és a Requiem egy álomért.
Források:
- Wikipedia: Black Swan (film) (Wikipedia)
- Roger Ebert kritika: She became perfect in every area except life (Roger Ebert)