Frida Kahlo, a híres mexikói művésznő lázadó szellemisége és szokatlan életmódja miatt maradt meg a történelemben.
Egyedülállóan ötvözte a realizmust, a szimbolizmust és a szürrealizmust, vegyítve a mexikói nacionalizmussal és folklórral. Több mint 140 híres festmény maradt fenn tőle a történelemben, ezek közül 55 önarckép.
Frida Kahlo életrajza
Frida Kahlo, akit Mexikó egyik legnagyobb művészének tartanak, 1907. július 6-án született a mexikóvárosi Coyocoanban.
Apja, aki fotózással foglalkozott, német zsidó volt, anyja mexikói és indiai gyökerekkel rendelkezett. Frida volt a harmadik gyermek a családban.
6 éves korában a lány gyermekbénulásban szenvedett, aminek következtében egész életében sántított. A jobb lába néhány centivel rövidebb volt, mint a bal, ezért társai „falábunak” hívták.
Az ilyen korai életkor nehézségei csak megkeményítették Frida jellemét. Mindenkinek dacára, leküzdve a fájdalmat, focizott a srácokkal, járt úszni és bokszolni.
15 évesen Kahlo belépett az egyik legjobb előkészítő iskolába, ahol azt tervezte, hogy orvostudományt fog tanulni. Gyorsan hitelességet szerzett azáltal, hogy létrehozta a „Kachuchas” csoportot több diákkal. Ekkor már festett, de nem vette komolyan a festészetét.
Minden megváltozott 1923-ban, amikor találkozott Diego Rivera festővel.
Frida, mint kislány, állandóan Diego körül járkált, és igyekezett magára vonni a figyelmét. Mindenkinek azt mondta, hogy hozzámegy feleségül, és végül meg is tette.
1925-ben Frida szörnyű autóbalesetet szenvedett. A busz, amelyen utazott, nekiütközött egy villamosnak. Az áramgyűjtő vasrúdja okozta a sérüléseket a lányban, amely károsította a méhet és eltörte a csípőcsontját.
A gerince három helyen eltört, jobb lába összezúzódott, bordái eltörtek. Az orvosok rémülten vonogatták a vállukat, de a nő, miután több mint harminc műtéten esett át, túlélte. Frida egy egész évig ágyhoz kötött volt. Fokozatosan talpra állt, de már nem szülhetett gyereket.
Diego Rivera mellette volt ebben a nehéz időszakában. Támogatta, ahogy csak tudta. Neki köszönhető, hogy Frida hitt magában, és felépült. A művész sokat tanított neki a festészetről. Ő volt az első, aki felfedezte tehetségét a rajzoláshoz.
A szenvedély csapdájában
Kahlo és Rivera szédületes románca esküvővel végződött. 1929-ben lettek férj és feleség. Nemcsak a festészet hozta össze őket, hanem a kommunista eszmék is.
Két rendkívüli személyiség viharos közös élete legendává vált. Diego szerette a nőket, és alkalmanként megcsalta a feleségét. Frida tudta ezt, de nem tett ellene.
Később elmondta, hogy két baleset történt az életében: az egyik autóbaleset, a másik Diego. Az esküvő után az ifjú házasok a „kék házban” telepedtek le Mexikóváros gazdag területén, amelyet Casa Azulként emlegettek.
Az 1920-as évek végén Diego Riverát az Egyesült Államokba hívták dolgozni. A pár több évet töltött Amerikában, ami miatt a művészt kizárták a Kommunista Pártból. Frida is távozott utána, de 1933-ban ismét csatlakozott.
A külföldi élet még jobban átérezte a társadalmi struktúra igazságtalanságát, a nemzeti kultúra jelentőségét. A művész elkezdte gyűjteni a régi műalkotásokat, érzékenyebbé vált a mexikói kultúra iránt, népviseletet viselt. Ez bizonyos értelemben a munkáját is befolyásolta.
1937-ben a szovjet forradalmár, Lev Trockij jelent meg Kahlo életében. Az otthoni üldözés elől menekülve Mexikóban, Diego és Frida házában talált menedéket. Trockij és Kahlo kapcsolatáról sok legenda kering, de hogy mennyire igazak, azt nem tudni.
Kahlo alkotásait 1939-ben láthatták először Európában: több festményét Párizsban mutatták be egy mexikói művészeti kiállítás keretében. Hihetetlen benyomást tettek mindenkire, és egy alkotást még a Louvre is beszerzett.
Ezzel egy időben Frida egészségügyi problémái is súlyosbodtak. A szenvedést csökkentő erős drogok megváltoztatták a lelkiállapotát, de egy idő után már nem segítettek megbirkózni neki a fájdalommal.
1950-ben a művésznő több gerincműtéten esett át, majd egy évet kórházban töltött. Már nem tudott önállóan mozogni, és kénytelen volt tolószékbe ülni, majd hamarosan Frida elvesztette a jobb lábát.
1953-ban Kahlo nagy egyéni kiállítását rendezték meg Mexikóban. Egyenesen a kórházból hozták a galériára. Annak ellenére, hogy állapota súlyos volt, erőt kapott az énekléshez és a szórakozáshoz. Ám az akkori korszak egyetlen önarcképén sem mosolygott a művész: komor, komoly arc, szigorú tekintet, szorosan összeszorított ajkak.
1954. július 13-án Frida Kahlo tüdőembóliában halt meg. A művész néhány barátja azt feltételezte, hogy a halál oka kábítószer-túladagolás volt, de erre a verzióra nincs bizonyíték. Frida búcsúztatásán minden neves művész és Lázaro Cárdenas mexikói elnök is részt vett.
A szenvedéssel és fájdalommal teli élete ellenére Frida Kahlo felszabadult, extrovertált ember volt. Erősen dohányzott, túlzásba vitte az alkoholt, obszcén dalokat énekelt, és nyíltan biszexuális volt.
A művész munkáját azonban másként kezelik. Vannak, akik csodálják festményeit, mások undorodnak tőlük. De egy dolog világos: nagyszerű nő volt.
Frida Kahlo 11 híres festménye
1. Önarckép bársonyruhában, 1926
„Festem magam, mert oly gyakran vagyok egyedül, és mert én vagyok az a téma, akit a legjobban ismerek.” Kahlo idézete megmagyarázza, miért áll munkája annyi önarcképből.
Az „Önarckép bársonyruhában” azonban különleges, mert ez volt az első ebben a széles kollekcióban. Itt Kahlo Vénuszként ábrázolja magát Botticelli „Vénusz születése” című művéből, amelyet Alejandro Gómez Ariasnak festett ajándékba, akivel éppen akkor vetett véget egy kapcsolatának.
A festménynek köszönhetően sikerült visszaszereznie a szerelmét.
2. A busz, 1929
1929-ben Kahlo megfestette A busz című képét, amely azt idézi fel, amit a négy évvel korábbi, életét megváltoztató buszbaleset előtti pillanatokban látott.
Ez a mű az egyik legközelebbi találkozása a realizmussal, szemben a leghíresebb festményeinek szürrealisztikusabb kompozícióival.
1925. szeptember 17-én Kahlo a Nemzeti Előkészítő Iskolában töltött nap után hazafelé tartott. „Intelligens fiatal lány voltam, de gyakorlatiatlan, minden elnyert szabadságom ellenére. Talán éppen ezért nem mértem fel a helyzetet, és nem sejtettem, milyen sebeim vannak” – emlékezett vissza Kahlo.
A tényleges balesetet soha nem ábrázolta művében, de Kahlo festménye megmutatja nekünk, milyen nyugodtnak és hétköznapinak tűnt minden, amikor ez a busz Mexikóváros utcáin haladt, és hogy a tranzitban milyen sokféle élethelyzetből érkező emberek találkoztak – munkások, egy bennszülött nő a gyermekével, és egy középosztálybeli házaspár ül Kahloval szemben.
3. Henry Ford Kórház, 1932
Frida 1932. július 4-én vetélést élt át Detroitban, miután orvosai felügyelete alatt állt, akik hosszabb ideig tartó teljes ágynyugalmat írtak elő.
Teste viszont nem tudott harcolni, végül a Henry Ford Kórházba szállították, ahol abortuszt végeztek, hogy befejezzék az otthon megkezdett beavatkozást.
Néhány nappal később Frida mélységes kétségbeesésében azt kérte, hogy hozzák el hozzá gyermeke magzatát, hogy lefesthesse. Megtagadták kérését, és be kellett érnie néhány Diego és orvosai által készített képpel, amelyekkel hozzálátott ennek a darabnak a készítéséhez, amely a kórházról kapta a nevét, ahol kezelték.
Orvosi képeket használtak a magzat, a medencecsont, a női has és a méhet utánzó orchidea látványvilágának létrehozására. A csiga a vetélés lassúságát jelképezi, míg az autokláv, a hatodik elem, amely egy orvosi sterilizálására szolgáló eszköz.
A sterilitással való kapcsolat nagy valószínűséggel Kahlo személyes meddőségével függ össze.
4. Önarckép Mexikó és az Egyesült Államok határán, 1932
Ebben a jelenetben Frida e két otthon közé festette magát, jobb oldalon az Egyesült Államok eltúlzott ipari képe, a felhős amerikai zászlót sugárzó Ford füstkémények, bal oldalon pedig Mexikó előtti kolumbiai kép, templommal és őshonos növényekkel.
Ez a kettősség tükröződik abban is, amit keresztbe tett karjában tart, jobb kezében cigaretta van, baljában mexikói zászló. Honvágya van Mexikó után, az Egyesült Államokat barátságtalan helyként ábrázolja, tele gépezetekkel és szmoggal, romantikussá teszi bennszülött gyökereit – amelyek szó szerint jelen vannak a felszín alatt, amelyen áll.
5. Dorothy Hale öngyilkossága, 1938
Dorothy Hale amerikai színésznő volt, aki kudarcos karrierje, férje halála és számos későbbi sikertelen kapcsolat és pénzügyi adósság miatt öngyilkosságra kényszerítette, és leugrott egy magas New York-i épületről.
Hale barátja, Clare Luce megkérte Kahlót, hogy készítsen egy festményt az emlékére. Kahlo megalkotta ezt a festményt, amely annyira megbántotta Luce-t, hogy elgondolkodott a megsemmisítésén.
A festmény, amely lépésről lépésre grafikus narratíva Dorothy Hale öngyilkosságáról, Kahlo egyik legvitatottabb és leghíresebb munkája.
6. A két Frida, 1939
A Két Frida egy furcsa, mégis elgondolkodtató kép annak a társadalomnak a kettős természetéről, amelyben akkoriban ő és más mexikóiak éltek.
Bal oldalon Kahlo egy európai stílusú ruhát visel, amely akkoriban a felsőbb osztályú mexikóiak körében volt népszerű, és a luxus és a gazdagság szimbólumaként is funkcionált.
A jobb oldali Kahlo sokkal hagyományosabb mexikói ruhát visel, amely sokkal színesebb, mint az ellentéte vakítóan fehér öltözéke.
7. Önarckép tövises nyaklánccal, 1940
Az önarcképen Frida egy fehér ruhát vagy inget visel, testét tövisbokor ágai veszik körül, amelyek úgy tűnik, hogy elnyelték a fejét és a vállát.
Ezen a képen Kahlo a megszokott melankolikus és kissé szigorú hozzáállásával látható, ahogy visszabámul a nézőre. Néhány érdekes háttérelemet is mellékelt, például egy kis majmot az egyik válla mögött, és egy fekete párducot a másikon vállán.
8. Tehuana önarckép vagy Diegóra gondolva, 1943
Ez a festmény kifejezi Firda vágyát, ahogy birtokolja Diego Riverát, aki továbbra is elárulja őt más nőkkel való kapcsolataival. De nem tudja megállni, hogy ne gondoljon rá. Miniatűr portrét festett róla a homlokára, ami jelzi, hogy megszállottan szereti a híres mexikói művészt.
Ezen az önarcképen mexikói hagyományos tehuana jelmezt visel, amiért Diego Rivera megszállottja. A fején leveleket viselt, és a gyökér a pókháló mintájára emlékeztet. Lehet, hogy a gondolataiba ejtette Diegot.
9. A törött oszlop, 1944
A mű 1944-ben, több évvel a baleset után készült, mégis egy félmeztelen Kahlot ábrázol egy szép fehér ruhában. Testét szögek borítják, ami nagy valószínűséggel az incidens következtében elszenvedett hosszú távú szenvedést jelképezi.
Gerince összetört és omladozó oszlopként látható, az alkotás háttere pedig egy kietlen táj, ami arra utal, hogy a katasztrófa következtében nem tudott gyermeket szülni.
10. A megsebzett szarvas, 1946
Ezt a műalkotást Kahlo élete végén festette, amikor egészsége megromlott. Számos inspirációt és hiedelmet képvisel, Kahlo a Kolumbusz előtti, buddhista és keresztény motívumokat ötvözi.
Kahlo állat-ember hibridként ábrázolja magát a megsebzett szarvasban. Szarvasteste és agancsa van, amely a saját fejéből nyúlik ki.
A szarvas felemelkedik, lábait széttárja a cselekvésre várva. Jobb első lába felemelkedik a talajról, mintha mozgásban lenne.
11. Önarckép kibontott hajjal, 1947
Ez az önarckép egy újabb példa arra, hogy Kahlo visszaszerezte identitását. 37 évesen festette gyermekkori otthonában, Coyoacánban.
Leengedte a haját, ellentétben azzal, ahogy általában viselte – Diego annyira szerette laza, sötét haját, hogy eltúlozta ezen a festményen.
További híres festők és művei ajánlásaink
Amennyiben tetszett írásunk és kíváncsi vagy még több híres festő életére és legszebb műveire, akkor feltétlenül tekintsd meg az alábbi ajánlásainkat:
- Vincent van Gogh – Élete és a 12 legszebb festménye
- Rembrandt – Élete és leghíresebb festményei
- Michelangelo – Élete és legszebb alkotásai
- Pablo Picasso – Élete és a 12 legszebb festménye
- Leonardo da Vinci – Élete és a 15 legszebb alkotása
- Salvador Dali – Élete és néhány érdekesség róla