Mit jelent a manuálterápia és mi alapján válasszunk a különböző irányzatok közül?

SZPONZORÁLT TARTALOM

Bizonyára mindenki találkozott már a manuálterápia fogalmával, főleg, akinek mozgásszervi panaszai vannak.
A gyógytornát általában szélesebb körben ismerni szokták, de a manuálterápiával kapcsolatban már más a helyzet.

Vannak, akik egyfajta masszázsként tekintenek rá, mások úgy gondolják, hogy ez valójában csontkovácsolás, ahol “kiropogtatjuk” a pácienseket.

Mielőtt megismernénk ezt a módszert, érdemes visszautazni a múltba. A manuálterpiás kezelések egészen régi történelmi időkhöz vezetnek vissza, ám a jelenkorban is rengeteg tudományos vizsgálat foglalkozik vele.

A manuálterápia múltja

• Már a Krisztus előtti 5. században is találunk Hippokratész általi feljegyzésekben is a kéz használatával (kézrátétellel), ott ezzel gyógyítanak bizonyos mozgásszervi betegségeket.
• Krisztus után a 2. században Galen a végtagokra és a gerincre már alkalmazott ízületi manipulációt és különböző masszázstechnikákat.
• Abu’Ali ibn Sina (980–1037), arab orvos már a hivatalos gyógyító módszerek közé sorolja manuális medicinát az orvostudományi értekezésében.
• A 19. században (1874) az Egyesült Államokban Andrew Taylor Still hozta létre az kriopraktika és oszteopátia gyakorlatát és filózófiáját.
• 1895-ben Daniel David Palmer, aki már nem csak a csontrendszerben, hanem az izom-ideg -vázrendszer egységében gondolkozott, ő fejlesztette professzionálissá a kiropraktikát.
• Az 1900-as évek elején James Mennell orvos, majd az évszázad közepén már James Cyriax orvos is tanította fizioterapeutáknak a különböző manipulációs technikákat. Így az ízületek és lágy szövetek manipulációja a gyógytornászok alapkészsége lett.

Manuálterápiás módszerek

A manuálterápia egy gyűjtőfogalom, ami különböző módszereket foglal össze. Ezekben a közös, hogy a terapeuta a kezével kivitelezi a kezelést.

A test csontos képleteire és lágyszövetére számos technikával hathatunk:

• a masszázstechnikák,
• trakciós módszerek (speciális húzó technika, mely felszabadítja az ízületeket a rá ható nyomástól),
• a trigger pont terápia,
• aktív release technikák (az ínak, idegek, szalagok, izmok és a kötőszövetben létrejövő letapadások felszabadítására használt módszerek),
• az ízületek mozgástartományát növelő passzív technikák (a terapeuta passzívan a páciens akaratlagos mozgása nélkül dolgozik) és aktív (ahol a páciens is aktívan részt vesz a kezelésben).
• speciális masszázs a nyiroködéma kezelésére (lymphodrenázs),
• szervmobilizáció,
• stretching technikák
• és különböző ízületi manipulációs és mobilizációs technikák.

A különböző manuálterápiás módszereket részben a gyógytornász felsőfokú képzésen sajátítjuk el. Valamint posztgraduális képzéseken tanulhatjuk meg.

Rendkívül széles a paletta a manuális módszereket tekintve, de most csak a rendelőben használt módszereket mutatom be. A legmegfelelőbb manuális technika kiválasztásának érdekében először mindig részletes és pontos állapotfelmérést készítünk.

A manuálterápia célja:

• a mozgásszervi panaszok kezelése, valamint a mozgásszervi funkciók javítása,
• a még visszafordítható funkcionális tünetek kezelése,
• fájdalomcsillapítás,
• a fájdalmas és beszűkült ízületi mozgástartomány fokozása, az izomegyensúly helyreállítása és a közérzet javítása (pl. masszázs).

Miből áll egy manuálterápiás kezelés?

1. Részletes állapotfelmérés, itt rákérdezünk minden múltban történt sérülésre, fájdalmas időszakra és műtétre, hisz mindezeknek köze lehet a jelen tünetekhez.
2. Ezután megtekintjük és teszteljük a páciens fájdalmas mozgásait, különböző speciális funkcionális tesztekkel (idegtesztek, izomtesztek, ízületet vizsgáló tesztek).
3. Majd felállítunk egy funkcionális diagnózist, amely alapján összeállítjuk a kezelési tervet.

Nézzük meg a rendelőben milyen manuálterápiás módszerek közül is választunk a kezelés során:

Maitland koncepció

Az izom-, ideg-, ízületi (a gerinc és végtagi ízületek) rendszer alapos vizsgálatán és tesztelésén/újra tesztelésen alapuló speciális fogásokat alkalmazó kezelési módszer. A kezelés során a tünetek mértékének megfelelően adagoljuk a fogások erősségét az irányokat és az ismétlésszámot.

Mulligan koncepció

Mobilizáció, amit aktív, vagy passzív mozgással kombinálunk. Ezen módszer alapja, hogy egy pozíciós hiba van, ez magyarázza a fájdalmas ízületi mozgást, amelyet heveder vagy a kéz segítségével korrigálunk, miközben a páciens általában aktív mozgást végez.

Az ízületi korrekciót a terapeuta végzi. Majd megtanítja a páciensnek, hogy az otthonában hogyan tudja kivitelezni ugyanazt a mozdulatot.

McKenzie módszer

A McKenzie módszer esetén is a kezelési terv felállításának alapja egy nagyon precíz állapotfelmérés, mint minden manuális módszernél.

A mozgásvizsgálatnál során repetitív (ismételt), meghatározott irányú mozgásokat elemzünk és tesztelünk és ez alapján a beteg aktív részvételével végezzük a terápiát, majd ez alapján meghatározzuk az otthon végzendő gyakorlatokat.

Bár a legtöbbször a porckorong problémák kezelésével kapcsolatban ismert ez a fajta módszer a porckorong problémák kezelésével kapcsolatban vált híressé, de mind a végtagok, mind a gerinc ízületeinek mechanikai (nem gyulladásos eredetű) problémáinak kezelésére is alkalmazható.

Stecco féle fascia manipulációs módszer

A rendelőnkben a legsűrűbben alkalmazott manuálterápiás módszer, ezt tartjuk leghatékonyabb kezelésnek a krónikus tünetek hátterében álló okok feltárására, és ezáltal az akut fájdalmak kezelésére.

Mit is valójában ez?

A Stecco féle fascia manipulációs kezelést is megelőzi egy nagyon részletes állapotfelmérés és anamnézis felvétel, mely keretében rákérdezünk a születéstől kezdve szervezetet ért műtétekre, sérülésekre, krónikus gyulladásokra.

Mindezt azért, mert az egész testet behálózó kötőszöveti rendszerben –akár egy régi esemény miatt – kialakult adhéziók (összetapadások) most is okozhatnak más testtájon fájdalmas tüneteket.

A vizsgálat során ezeket a „letapadásokat” térképezzük fel, amit dezinfikációnak nevetünk, majd a terápia során ezeket szabadítjuk fel.

Mi alapján választunk gyógymódot?

Mozgásszervi panaszokra az itt felsorolt manuális irányzatokon kívül még sok egyéb gyógymód létezik. Felmerül a kérdés, mi alapján lehet kiválasztani a megfelelőt? Ezek a módszerek, hogy viszonyulnak egymáshoz?

A szemléltetéshez egy lovaskocsit fogunk használni:

• A hintóban ülő hölgy szimbolizálja az agyat. Ő dönti el, hogy mi az úti cél. Az agy határozza meg a célt a testünk esetében is.
• A csontrendszerünk a hintó vázszerkezete.
• A testünk az ízületeink révén képes helyváltoztatásra így a kerekek az ízületeinket jelképezik.
• A lovak, az izmaink, akik végrehajtják a parancsot, elhúzzák a hintót.
• A fogathajtó képviseli a fasciát. Egyik fontos feladata, hogy tehermentesíti az agyat. A fogathajtó végzi a lovak közvetlen irányítását a gyeplő segítségével, így az útközben felmerülő problémákat is kezeli, a hátsó ülésen ülő hölgy csak az úticélt adja.

A különböző irányzatok működési elve:

• Vannak módszerek, amelyek az izmokra fektetik a hangsúlyt (trigger pontok, gyógytorna, erősítés), azon elven alapulnak, hogy – a példánknál maradva – ha megerősítik a lovakat, akkor balesetmentesen fog haladni a hintó.
• Egy másik manuálterápiás iskola az csontok és ízületek felől közelíti meg a kérdéskört (Mulligan, McKenzie, Maitland stb. manuálterápiás módszerek). Szerintük, ha elromlik a hintó kereke, akkor azt vissza kell kalapálni, és mehet is tovább.
• A Stecco módszer esetén a fascia oldaláról közelítjük meg a problémát. Tehát a – példánál maradva- fogathajtóra próbálunk hatni. A lovakat könnyebben tudja az úton tartani, így a hintót sem terheli tovább a hepehupás út, továbbá a lovak is könnyebben boldogulnak a feladatukkal.

Minden módszernek megvan a maga létjogosultsága, a megfelelő helyzetben alkalmazva.

A módszer kiválasztásában elengedhetetlen tényező az részletes feltáró beszélgetés és anamnézis, valamint a fizikális tesztekre adott reakció.

És mi a helyzet a gyógytornával?

Sok páciens keres fel minket azzal a problémával, hogy hiába tornáznak hosszú ideje, mégsem szűnik meg tőle a panasz.

Hogyan lehetséges ez?

Gondoljuk bele –maradjunk a fenti lovaskocsi analógiánál- ha lovak folyamatosan az út szélén húzzák a hintót, úgy azokra nagyon sok munka hárul, vagyis az izmaink túlterhelődnek.

Ha gyógytornával megerősítjük az izmainkat, akkor a lovak még egy ideig az út szélén is képesek húzni a hintót, akár annak árán is, hogy megsérül a hintó.

A megoldás az lenne, ha előbb a lovakat és a hintót visszaterelnénk a rendes útra és utána helyre kalapálnánk a kerekeket (ízületeket) vagy megerősítenénk a lovakat (izmokat).

A gyógytorna kulcsfontosságú az izomszakadások, a traumák, és a műtétek utáni felépülésben, hisz a szigorú protokollok alapján megfelelő ütemben képes támogatni a gyógyulást.

Ha a hintó kereke kitörik (pl. bokaficam esetében), akkor hiába húzzuk a gyeplőt (avagy kezeljük a fasciát), előbb rendbe kell tenni a sérült kereket.

A manuálterápiának ugyan úgy helye van a rehabilitációban, mint a gyógytornának. Nekünk terapeutáknak az a feladatunk, hogy egyes helyzetekben és kórképekben kiválasszuk és a legoptimálisabb módszert alkalmazzuk.

Képek forrása: Sherlockrehab.hu