A római számok története a Kr.e. 8. és 9. században kezdődött, nagyjából egy időben az ókori Róma megalapításával a Palatinus-domb körül.
A számrendszer hosszabb ideig érvényesült, mint maga a birodalom, és egészen a 14. századig általános használatban maradt, amikor is felváltotta őket a 11. században Európába bevezetett arab rendszer.
A római számok mindössze hét betűt tartalmaznak, és ezeknek a betűknek a száma és sorrendje határozza meg a végső szám értékét.
Az etruszk civilizáció és az etruszk számok
Róma megalapítása előtt, valamikor ie 850 és 750 között, a régiót különféle civilizációk lakták. A legfejlettebb civilizáció, amely ezeken a területeken lakott, az etruszkok civilizációja volt. A római történészek még azt is elismerik, hogy civilizációjuk nagy része az etruszkoké volt.
Róma az etruszk terület déli végén található, amely Észak-Olaszország nagy részét lefedte.
Az etruszkok már Kr.e. 900-ban számjeleket használó civilizáció volt. Számaik ‘I’, ‘𐌡’, ‘𐌢’ és ‘𐌣’ rendre ‘1’, ‘5’, ’10’ és ’50’ voltak. A nagyobb számokhoz szimbólumokat is használtak, de nem tudni, hogy melyik szimbólum melyik számot jelentette.
A későbbi római számokhoz hasonlóan az etruszkok is kombinálták alapvető szimbólumaikat, hogy nagyobb számokat hozzanak létre. Az egyetlen különbség az, hogy az etruszkok jobbról balra írták a számokat, nem balról jobbra, mint a rómaiak.
Például az etruszk 16-os szám “10 + 5 + 1” és “I + 𐌡 +X”, míg a római 16-os szám “1 + 5 + 10” és “I + V + X”.
Korai római számok
Az 1-es, 10-es és 100-as korai római számok megegyeztek az etruszk számokkal, de az 5-ös és 50-es szimbólumok különböztek.
A „100” szimbólum szintén átment néhány variáción, az „I” vagy „ƆIC” helyett „Ɔ” vagy „C” – a „C” a mai napig megmaradt. Bár nem világos, hogy pontosan miért jelöli a „C” a 100-at, egyes feltételezések szerint ez azért van, mert a „száz” latin szó „centrum”, és a szó első betűjét használják.
A Római Birodalom növekedésével a használt szimbólumok különféle változásokon mentek keresztül, mielőtt latin betűkre lettek leképezve, hogy könnyebben érthetőek és használhatóak legyenek.
A római számoknak mindannyian ismert és ma használt változata Octavian Augustus, más néven Augustus Caesar (Kr. e. 27-19) idején jelent meg.
A Nyugat-Római Birodalom bukása után a római számokat továbbra is használták szerte a világon, kisebb változtatásokkal, mint például a kisbetűk használata a nagybetűk helyett.
Római számok listája 1-től 1000-ig
Hét római szimbólum létezik, amelyek több ezer különböző számkombináció írásához használatosak. Ezek a szimbólumok egy meghatározott értéket képviselő latin betűk.
I=1, V=5, X=10, L=50, C=100, D=500, M=1000
Tudnivalók a számlapokon lévő római számokról
Az élet egyik területe, ahol gyakran látunk római számokat, az óralapokon található. Ha figyelmesebb vagy, valószínűleg észrevetted, hogy a 4-es szám a számlapokon „IIII”-nek van írva, nem pedig „IV”-nek. Mi lehet az oka?
Nos, ezzel kapcsolatban sokféle elmélet létezik:
- Az egyik szerint a 14. század végén V. Károly francia király azt mondta egy órásnak, hogy változtassa meg a IV-et IIII-re, mert balszerencsének tartotta. A IIII-as jelölést a legkorábbi Wells-katedrális órájára használták, amely a 14. század végén épült Angliában, és azóta is konvencionális. Valaki úgy gondolta, hogy a IV nehezen érthető, mert hasonlít a VI-ra, és jól kiegyensúlyozott a szimmetrikus helyzetében elhelyezett VIII-al. A középkorban Európában a 17. századig általában az IIII-at használták a 4-es római szám kifejezésére, nem a IV-et.
- Valójában a 17. század körül készült mechanikus toronyórákon a IIII jelölés látható. A legnépszerűbb elmélet az, hogy az IIII jelölés az iparágban megszokottá vált, mert jól kiegyensúlyozottnak tűnt a sugárirányú számlap kialakításán.
- Tisztelet Jupiter római isten előtt: Emlékezve arra, hogy az órák milyen messzire nyúlnak vissza, és arra a tényre, hogy a rómaiaktól a görögökig és más civilizációkig mindenkinek megvolt a maga óraformája, a IV. helyett a IIII. használata a mitológiához köthető. Például a római Jupiter isten, az ég és a mennydörgés istene a IVPPITER latin nevet viselte. A IV. használata egy óra vagy napóra számlapján az istenek sértéseként volt felfogható.
- Mások azt feltételezik, hogy ez a fémanyagok öntésével kapcsolatos, hogy talán az ókorban nehezebb volt V-t létrehozni, mint három másik I-t.
