A legjobb Sandra Bullock filmek, amelyeket a rajongók imádnak

Az Ütközések egy mozaikszerű, több szálon futó dráma, amely kíméletlen őszinteséggel vizsgálja a faji és társadalmi feszültségeket a modern Los Angeles-ben. A film nem egyetlen főszereplőre koncentrál, hanem egy sor, látszólag egymástól független karakter életét követi nyomon egy 36 órás időszakon keresztül, akiknek sorsai véletlenszerűen, és gyakran erőszakosan, keresztezik egymást. Ezek a „ütközések” – legyenek azok valós autóbalesetek vagy metaforikus, társadalmi konfrontációk – arra kényszerítik a szereplőket, hogy szembenézzenek saját előítéleteikkel és a bennük rejlő emberiességgel vagy éppen annak hiányával.

A legfontosabb összefonódó történetek:

A rasszista rendőr és áldozatai: John Ryan (Matt Dillon) egy kiégett, rasszista rendőr, aki egy igazoltatás során megalázza és szexuálisan zaklatja a jómódú, fekete házaspárt, Cameront (Terrence Howard) és Christine-t (Thandiwe Newton). Később azonban éppen ugyanez a rendőr az, aki egy életveszélyes autóbaleset után, saját életét kockáztatva menti ki Christine-t egy lángoló roncsból, ezzel egy komplex erkölcsi útvesztőt teremtve, ahol az áldozatnak a megmentője egyben a megalázója is.

A kerületi ügyész és felesége: Rick Cabot (Brendan Fraser), a fehér kerületi ügyész, és felesége, Jean (Sandra Bullock) autótolvajlás áldozatai lesznek. Az eset után a privilégizált, paranoid Jean minden nem fehér emberben veszélyt lát, és lenézően bánik a latin-amerikai lakatosukkal, Daniellel (Michael Peña) is. A film végére a félelmétől teljesen elszigetelődő nő rádöbben, hogy az egyetlen személy, akire számíthat, az a hispán házvezetőnője.

A két autótolvaj: Anthony (Ludacris) és Peter (Larenz Tate), a két fiatal fekete férfi, akik elrabolják a Cabot házaspár autóját. Beszélgetéseik során folyamatosan a faji sztereotípiákról filozofálnak, miközben maguk is bűnözőként élnek. Sorsuk tragikus fordulatot vesz, amikor Peter egy félreértés következtében a „jó” rendőr, Tom Hansen (Ryan Phillippe) áldozatává válik, aki lelővi őt.

A perzsa boltos és a lakatos: Farhad (Shaun Toub), egy iráni bevándorló boltos, aki úgy érzi, a világ összeesküdött ellene. Miután kirabolják a boltját, a latin-amerikai lakatost, Danielt hibáztatja, mert szerinte nem javította meg rendesen az ajtót. Farhad fegyverrel keresi fel a lakatost, és egy feszült pillanatban megpróbálja lelőni Daniel kislányát, akit azonban egy korábbi jelenetben vásárolt vaktöltények mentenek meg.

A film üzenete: Az Ütközések nem ad egyszerű válaszokat és nem fest fekete-fehér karaktereket. A film ereje abban rejlik, hogy megmutatja, hogyan képes a félelem, a düh és a félreértés a legjobb és a legrosszabb tulajdonságokat is kihozni az emberekből. A hősök hibáznak, a gazemberek pedig képesek a legváratlanabb pillanatokban a jóságra. A film egy nyers portré a modern nagyvárosi életről, ahol a legapróbb interakció is beláthatatlan következményekkel járhat, és ahol mindenki egyszerre áldozat és tettes a társadalmi előítéletek bonyolult hálójában.

A Gravitáció egy lenyűgöző és feszültséggel teli sci-fi thriller, amely szinte teljes egészében a Föld körüli pályán, a világűr hátborzongató csendjében és végtelen ürességében játszódik. A film egy technikai mestermű, amely a nézőt a főszereplővel együtt sodorja a klausztrofób és reménytelen túlélőharcba.

A történet kiindulópontja: A cselekmény egy látszólag rutin küldetés közben kezdődik. Dr. Ryan Stone (Sandra Bullock), egy briliáns orvosmérnök az első űrrepülésén vesz részt, míg a veterán asztronauta, Matt Kowalski (George Clooney) éppen az utolsó bevetését teljesíti nyugdíjba vonulása előtt. Miközben egy űrsétát hajtanak végre a Hubble űrteleszkóp javítása közben, a küldetésirányítás vészjelzést küld: egy orosz műholdat megsemmisítettek, ami egy hatalmas, nagy sebességgel közeledő törmelékfelhőt hozott létre.

A katasztrófa: Mielőtt reagálni tudnának, a törmelékzápor eléri őket, és letarolja az űrsiklójukat, megölve a legénység többi tagját. A katasztrófa következtében Stone és Kowalski teljesen magára marad. Elszakadva a megsemmisült űrhajótól, a kommunikációs kapcsolatuk megszakad a Földdel, és tehetetlenül sodródnak a sötét, néma világűrben, miközben az oxigénkészletük vészesen fogy.

A küzdelem a túlélésért: Kowalski, a tapasztalt veterán, veszi át az irányítást, és egyetlen, kétségbeesett tervet eszel ki: a hátára szerelt manőverező egység (MMU) segítségével megpróbálnak eljutni a közeli Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Az útjuk egy idegtépő utazás a semmiben, ahol minden mozdulat és minden csepp oxigén számít.

Egy kritikus ponton, amikor elérik az ISS-t, de Stone lába beleakad az állomás sérült ejtőernyőjének zsinórjaiba, Kowalski meghozza a végső áldozatot. Rádöbben, hogy a lendületük mindkettőjüket a halálba rántaná, ezért lekapcsolja a hevederét, és hagyja, hogy a végtelen űrbe sodródjon, hogy Stone-nak esélye legyen a túlélésre.

A személyes pokoljárás: Dr. Stone, aki a Földön egy személyes tragédia (kislánya halála) elől menekült a világűrbe, most teljesen egyedül marad. A film innentől kezdve az ő személyes pokoljárásává és átalakulásává válik. Egyedül kell megküzdenie nemcsak a fizikai akadályokkal – tűz az ISS fedélzetén, sérült űrhajók, fogyó levegő –, hanem a saját gyászával és a feladás kísértésével is.

A túlélés egyetlen esélye, ha az ISS-ről egy orosz Szojuz kapszulával továbbjut a kínai Tienkung űrállomásra, hogy onnan egy másik űrhajóval térhessen vissza a Földre. A film csúcspontja egy elkeseredett, reményvesztett pillanat, amikor úgy dönt, feladja a küzdelmet. Ekkor egyfajta látomásban újra megjelenik neki Kowalski, akinek szavai erőt adnak neki az utolsó, mindent eldöntő lépés megtételéhez.

A végső üzenet: A Gravitáció egy lélegzetelállítóan fényképezett, vizuális költemény az emberi kitartásról és az élni akarásról. A film címe nemcsak a fizikai erőre utal, amely visszahúzza a főszereplőt a Földre, hanem arra a metaforikus „gravitációra” is, amely az élethez, a kapcsolódáshoz és az emberi léthez köt minket. A film befejező képsora, ahogy Stone a vízbe csapódás után a partra úszik, és a földi gravitációval küszködve, remegve talpra áll, az újjászületés egyik legszebb és legerőteljesebb filmes metaforája.

A szív bajnokai egy felemelő és inspiráló, igaz történeten alapuló dráma, amely Michael Oher, a későbbi NFL-sztár hihetetlen életútját mutatja be. A film sokkal több, mint egy egyszerű sporttörténet; egy mélyen emberi mese a családról, az esélyegyenlőségről és a feltétel nélküli szeretet erejéről, amely megváltoztathatja egy ember sorsát. Sandra Bullock a filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat.

A történet kiindulópontja: A film középpontjában Michael Oher (Quinton Aaron) áll, egy nagydarab, csendes, hajléktalan afroamerikai tinédzser, aki Tennessee legszegényebb negyedeiből származik. Michael gyakorlatilag kiesett a rendszerből: drogfüggő anyától született, apját sosem ismerte, és egyik nevelőotthonból a másikba vándorolt. Egy nap azonban egy barátja apjának segítségével bekerül egy jómódú, keresztény magániskolába, ahol hatalmas termete ellenére szinte láthatatlan marad.

A találkozás és a befogadás: A két világ akkor ütközik, amikor Leigh Anne Tuohy (Sandra Bullock), egy jómódú, fehér, határozott és cserfes belsőépítész, egy fagyos éjszakán meglátja az út szélén egyetlen pólóban sétáló Michaelt. Hirtelen elhatározásból visszafordul, és felajánlja neki, hogy náluk töltheti az éjszakát. Ez az egyetlen éjszaka napokká, hetekké, majd egy egész életté válik. Michael fokozatosan a család részévé válik, ahogy Leigh Anne, férje, Sean (Tim McGraw), és két gyermekük, Collins és S.J., befogadják őt az otthonukba és az életükbe, végül hivatalosan is a gyámjai lesznek.

A tehetség felfedezése: Leigh Anne veszi a szárnyai alá a fiút, segít neki a tanulásban, ruhákat vesz neki, és ami a legfontosabb: érzelmi biztonságot és családi hátteret nyújt neki. Felfedezi, hogy Michael rendkívüli védelmező ösztönökkel rendelkezik, ami tökéletessé teszi őt az amerikai futball egyik legfontosabb posztjára: a támadó falember (left tackle) szerepére, akinek feladata, hogy a jobbkezes irányító „vak oldalát” (blind side) védje az ellenfél támadóitól. Leigh Anne a futballpályán is anyai ösztöneivel tanítja Michaelt, a csapattársait a családjához hasonlítva, akiket meg kell védenie.

A küzdelmek és a győzelem: A film bemutatja Michael küzdelmeit az iskolában, ahol alacsony osztályzatai miatt kezdetben nem játszhat, valamint a Tuohy családnak is szembe kell néznie saját társadalmi körük előítéleteivel. A történet egyik csúcspontja, amikor az NCAA (Nemzeti Kollégiumi Atlétikai Szövetség) vizsgálatot indít, azt gyanítva, hogy a Tuohy család csak azért fogadta be Michaelt, hogy a saját alma materük, az Ole Miss csapatához csábítsák.

Michael végül leküzdi az akadályokat, feljavítja a tanulmányi eredményét, és elnyeri a hőn áhított sportösztöndíjat.

A végső üzenet: A szív bajnokai nem csupán egy sportfilm. Sokkal inkább egy történet a családról, amely nem vérségi kötelékeken alapul, hanem a szereteten és a gondoskodáson. A film címe kettős jelentést hordoz: utal a fociban betöltött posztjára, és metaforikusan arra is, hogyan óvta meg őt a Tuohy család a társadalom vakfoltjaitól, esélyt adva neki egy olyan életre, amelyről álmodni sem mert. A film azzal ér véget, hogy bemutatja a valódi Michael Ohert és a Tuohy családot, hangsúlyozva a történet hitelességét és felemelő erejét.

A John Grisham azonos című bestseller regényéből adaptált Ha ölni kell egy erőteljes és elgondolkodtató tárgyalótermi dráma, amely a fajgyűlölet, az igazságszolgáltatás és az önbíráskodás kényes határmezsgyéjét vizsgálja a Mississippi déli részének fülledt, feszültséggel teli légkörében. A film egy fiatal, idealista ügyvéd küzdelmét állítja a középpontba, aki egy olyan ügyet vállal el, amely nemcsak a karrierjét, de az életét is veszélybe sodorja.

A történet kiindulópontja: A bűn és a bosszú
A cselekmény egy megrázó, brutális bűnténnyel indul. Két részeg, rasszista fehér férfi elrabolja, megerőszakolja és megkísérli megölni a tízéves, afroamerikai kislányt, Tonya Hailey-t. A kislány apja, Carl Lee Hailey (Samuel L. Jackson) a seriff barátjától megtudja, hogy a tetteseket valószínűleg enyhe büntetéssel megúsznák a helyi, mélyen rasszista igazságszolgáltatási rendszerben. Elveszítve minden hitét a törvényben, Carl Lee a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást: egy gépfegyverrel a megyei bíróság épületében agyonlövi a két férfit, miközben azok a tárgyalásukra várnak.

A jogi csata: Carl Lee letartóztatása után egy fiatal, ambiciózus fehér ügyvédet, Jake Brigance-t (Matthew McConaughey, akinek ez a film hozta meg az áttörést) kéri fel a védelmére. Jake, bár tudja, hogy a gyilkosságot lehetetlen tagadni, elvállalja az ügyet, mert megérti a gyászoló apa indítékait. Ezzel azonban egy lavinát indít el.

Az ügyészséget a törtető és karrierista Rufus Buckley (Kevin Spacey) képviseli, aki a halálbüntetést követeli Carl Lee-re, és az ügyet ugródeszkának tekinti a politikai karrierjéhez. Jake-nek nemcsak a tárgyalóteremben kell megküzdenie, hanem a városon eluralkodó faji feszültséggel is. Segítségére van egy talpraesett, idealista joghallgató, Ellen Roark (Sandra Bullock) és egy kiégett, cinikus, de tapasztalt barátja, Harry Rex Vonner (Oliver Platt).

A terror és a tárgyalás: Ahogy az ügy országos figyelmet kap, a helyi Ku Klux Klán is újra aktivizálódik. A klán helyi vezetője, Freddie Lee Cobb (Kiefer Sutherland) – a meggyilkolt egyik tettes testvére – terrorizálni kezdi Jake-et, a családját és a segítőit. A fenyegetések egyre durvulnak: felgyújtják Jake otthonát, és megfenyegetik a kislányát is, ezzel a tét már nem csupán szakmai, hanem személyes élet-halál harccá válik.

A tárgyalás egy feszült, érzelmi hullámvasút, ahol Jake megpróbálja a kizárólag fehér esküdtek lelkiismeretére hatni. A film csúcspontja Jake perbeszéde.

A végső perbeszéd és az ítélet: A záróbeszédében Jake arra kéri az esküdteket, hogy csukják be a szemüket, miközben ő részletesen, nyers őszinteséggel elmeséli a Tonya Hailey ellen elkövetett erőszak minden borzalmát. Miután a hallgatóságot sokkolta a leírás, felteszi a mindent eldöntő kérdést: „Most pedig képzeljék el, hogy a kislány fehér.” Ez a mondat áttöri az esküdtek érzelmi és faji gátjait, és arra kényszeríti őket, hogy a saját előítéleteikkel szembesüljenek. Az esküdtszék végül „nem bűnös”-nek találja Carl Lee-t elmebetegségre hivatkozva, ami hatalmas felzúdulást és egyben megkönnyebbülést is okoz.

A film üzenete: A Ha ölni kell nem ad egyszerű választ arra, hogy Carl Lee tette helyes volt-e. A film inkább egy erőteljes társadalmi kommentár a fajgyűlölet mélyen gyökerező természetéről és arról, hogy az igazság és az igazságszolgáltatás nem mindig ugyanazt jelenti. Azt a nyugtalanító kérdést teszi fel, hogy egy olyan rendszerben, amely cserbenhagyja az áldozatokat, meddig terjed az egyén joga, hogy a saját kezébe vegye a sorsát.

A Féktelenül egy adrenalinnal túlfűtött, megállás nélküli akcióthriller, amely a 90-es évek egyik legmeghatározóbb és legnépszerűbb filmjévé vált, és sztárt csinált Keanu Reevesből és Sandra Bullockból. A film egyszerű, de zseniális alapkoncepcióra épül, és szinte egyetlen pillanatra sem engedi lankadni a néző figyelmét, folyamatosan fokozva a feszültséget.

A történet kiindulópontja: A film egy feszült túszejtési jelenettel indul egy Los Angeles-i irodaház liftjében. Jack Traven (Keanu Reeves) és partnere, Harry Temple (Jeff Daniels), a Los Angeles-i Rendőrség (LAPD) bombaszakértői, sikeresen meghiúsítják egy bombamerénylő, Howard Payne (Dennis Hopper) zsarolási kísérletét. Úgy tűnik, Payne meghal a rendőrökkel vívott tűzharcban, de a valóságban csak megjátssza a halálát, hogy bosszút állhasson.

A busz, ami nem lassíthat le: Payne egy ördögi és precíz tervvel tér vissza. Egy Los Angeles-i helyi járatú buszra bombát szerel, amely élesedik, amint a busz eléri az 50 mérföld/órás (kb. 80 km/h) sebességet. A bomba felrobban, ha a busz sebessége ez alá a határ alá csökken. Payne felhívja Jacket, és közli vele a feltételeket, miközben gúnyt űz belőle.

Jacknek versenyt kell futnia az idővel, hogy feljusson a már mozgásban lévő, mit sem sejtő utasokkal teli buszra. Egy merész ugrással sikerül felkapaszkodnia a száguldó járműre. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a buszsofőr egy kisebb incidens során megsérül, így a volán mögé egy véletlenszerűen kiválasztott utas, Annie Porter (Sandra Bullock) kényszerül, akinek a jogosítványát korábban bevonták gyorshajtásért.

A megállíthatatlan utazás: Innentől kezdve a film egy lélegzetelállító, nagy sebességű utazássá válik Los Angeles legforgalmasabb autópályáin. Jacknek és Annie-nek együtt kell működnie, hogy a buszt 50 mérföld/óra feletti sebességen tartsák, miközben elkerülik a forgalmi dugókat és a lehetetlennek tűnő akadályokat. A film legikonikusabb jelenetei közé tartozik, amikor a busznak át kell ugratnia egy hiányzó, befejezetlen autópálya-felüljáró több mint 15 méteres szakaszán, vagy amikor egy éles kanyart kell bevenniük a városi utcákon, ami miatt a busz majdnem felborul.

Jack folyamatos kapcsolatban van Payne-nel, aki a busz biztonsági kameráin keresztül figyeli őket, és minden kísérletüket meghiúsítja, hogy megállítsák a járművet vagy kimentsék az utasokat. Jack partnere, Harry, közben a háttérből próbálja azonosítani a bombamerénylőt, de Payne egy csapdával őt is megöli.

A leszámolás: Miután a buszt sikeresen egy elhagyatott reptérre irányítják, Jacknek sikerül hatástalanítania a bombát egy merész, a busz alá csúszó akcióval, miközben az utasokat egy másik jármű segítségével kimentik. A busz végül egy teherszállító repülőgépbe csapódva felrobban.

A történet azonban még nem ér véget. Payne rájön, hogy becsapták, és elrabolja Annie-t, akit egy metrókocsira erősített robbanómellénnyel tart fogva. A végső leszámolás a Los Angeles-i metró alagútjaiban zajlik, ahol Jacknek ismét szembe kell szállnia Payne-nel. A küzdelem a száguldó metrókocsi tetején ér véget, ahol Jacknek sikerül legyőznie Payne-t, aki egy jelzőlámpának csapódva lefejeződik. A film egy katartikus csókkal zárul Jack és Annie között, miután a metró kisiklik és az utca szintjén tör a felszínre.

A Megbocsáthatatlan egy komor és feszültséggel teli dráma, amely a bűn, a bűnhődés, a társadalmi megbélyegzés és a testvéri szeretet mindent elsöprő erejének témáit járja körül. A film egy nő küzdelmét mutatja be, aki a múlt árnyaival harcol egy olyan világban, amely nem hajlandó elfelejteni a bűneit.

A történet kiindulópontja: A cselekmény középpontjában Ruth Slater (Sandra Bullock) áll, aki húsz év börtön után szabadul. A nőt egy seriff meggyilkolásáért ítélték el, amit akkor követett el, amikor a rendőrök megpróbálták kilakoltatni őt és kishúgát, Katherine-t a családi házukból a szüleik halála után. Ruth most megpróbál visszailleszkedni a társadalomba, de a múltja bélyegként követi mindenhová. Két munkahelyen is dolgozik, egy halfeldolgozó üzemben és egy építkezésen, hogy talpon tudjon maradni, miközben folyamatosan szembesülnie kell a megvetéssel és az előítéletekkel.

A központi motiváció: a húg felkutatása
Ruth egyetlen, mindent elsöprő célja, hogy megtalálja a húgát, Katherine-t (Aisling Franciosi), akit a tragédia után elszakítottak tőle, és egy nevelőcsalád fogadott be. Katherine azonban már felnőtt, és semmire sem emlékszik a múltjából, csupán homályos, traumatikus emlékképek gyötrik. Egy távoltartási végzés is érvényben van, amely megtiltja Ruthnak, hogy kapcsolatba lépjen vele.

Ruth segítségét kéri egy ügyvédnek, John Ingramnek (Vincent D’Onofrio), aki történetesen éppen az ő régi családi házában él a feleségével (Viola Davis) és a gyerekeivel. John, bár kezdetben vonakodik, végül beleegyezik, hogy segít felkutatni Katherine nevelőszüleit.

A bosszú árnyéka: Miközben Ruth a jövőjéért küzd, a múlt is kísérti. A meggyilkolt seriff két fia, Keith és Steve, tudomást szerez a szabadulásáról, és bosszút forralnak. Folyamatosan követik és zaklatják a nőt, egyértelművé téve, hogy sosem fogják hagyni, hogy új életet kezdjen. Ez a fenyegetés egy állandó, fojtogató feszültséget teremt a filmben.

A csúcspont és a megdöbbentő igazság: A cselekmény akkor éri el a tetőpontját, amikor a bosszúszomjas Steve azt hiszi, hogy az ügyvéd lánya valójában Ruth lánya, és elrabolja a lányt, hogy odacsalja Ruthot. Ruth odasiet, hogy megmentse a túszt, akiről később kiderül, hogy valójában a húga, Katherine, aki éppen az ügyvéd házában járt.

A feszült konfrontáció során, miközben Ruth a húga életéért könyörög, egy sor flashbackből kiderül a húsz évig rejtegetett, sokkoló igazság: a gyilkos lövést nem Ruth, hanem az akkor ötéves, halálra rémült Katherine adta le a puskával, hogy megvédje a nővérét. Ruth az egészet magára vállalta, hogy megóvja a kishúgát a traumától és a jogi következményektől.

A film befejezése: Miután a rendőrség megmenti Katherine-t, a lány, látva Ruth önfeláldozását, végre megérti a múltját. A film egy katartikus jelenettel zárul, ahol a két testvér, húsz év után először, könnyek között beszél egymással telefonon, és végre megölelhetik egymást. A Megbocsáthatatlan egy szívszorító mese az önfeláldozásról, a testvéri szeretetről és arról, hogy a „megbocsátás” nem mindig a társadalomtól, hanem sokszor önmagunktól és a szeretteinktől érkezik.

A Hírhedt egy éleslátó és stílusos életrajzi dráma, amely Truman Capote, a híres amerikai író életének legmeghatározóbb időszakát, a Hidegvérrel (In Cold Blood) című, korszakalkotó „tényregényének” megírását dolgozza fel. A film, amely szinte egy időben készült a hasonló témájú Capote című filmmel, egy merészebb, nyíltabb és gyakran humorosabb megközelítéssel vizsgálja a zseniális író és egy halálraítélt gyilkos közötti komplex és manipulatív kapcsolatot.

A történet kiindulópontja: A cselekmény 1959-ben kezdődik, amikor a már befutott és a New York-i elit körökben mozgó, extravagáns Truman Capote (Toby Jones) egy újságcikkben olvas a Clutter család brutális, látszólag indíték nélküli meggyilkolásáról a kansasi Holcomb városában. Capote meglátja a lehetőséget egy teljesen új típusú irodalmi mű megalkotására, és gyermekkori barátja, a később Ne bántsátok a feketerigót! című regényéről híressé váló Harper Lee (Sandra Bullock) társaságában a helyszínre utazik, hogy riportot készítsen a gyilkosságok hatásáról a kisvárosi közösségre.

A kapcsolat kialakulása: Capote a rá jellemző, pletykás és rendkívül bájos stílusával fokozatosan megnyeri magának a kezdetben bizalmatlan helyieket és a nyomozást vezető Alvin Dewey-t (Jeff Daniels) is. Az igazi áttörést azonban az jelenti, amikor letartóztatják a két tettest, Perry Smith-t (Daniel Craig) és Dick Hickockot (Lee Pace). Capote engedélyt kap, hogy interjúkat készítsen velük a börtönben, és itt kezdődik a film központi, pszichológiai drámája.

Az író egy különösen mély, már-már romantikus köteléket alakít ki a művészi hajlamú, érzékeny, de zaklatott lelkű Perry Smith-szel. Empátiát és megértést színlelve, manipulatív módon férkőzik a férfi bizalmába, hogy kicsikarja belőle a gyilkosság éjszakájának minden apró, borzalmas részletét. Kapcsolatuk egy bizarr, kölcsönös függőséggé válik: Perrynek szüksége van Capote figyelmére és barátságára, Capote-nak pedig Perry történetére a könyve befejezéséhez.

A morális dilemma: Ahogy telnek az évek, és a gyilkosok fellebbezései elhúzódnak, Capote egy szörnyű erkölcsi csapdába kerül. A könyve nem lehet teljes, amíg a történetnek nincs vége – vagyis amíg a két férfit ki nem végzik. Miközben a New York-i elitnek arról panaszkodik, hogy a rabok csak húzzák az időt, valójában egyre jobban kötődik Perryhez. A film bemutatja a benne dúló konfliktust: az írói ambíciót, ami a halálukat kívánja a tökéletes befejezés érdekében, és a férfi iránti emberi vonzalmat, ami az életben maradásukért szurkol.

A végső ár: A film csúcspontja a kivégzés éjszakája, ahol Capote, miután mindent megtudott, teljesen összeomlik, és könnyek között öleli át Perryt. A Hidegvérrel hatalmas siker lesz, Capote-t a kor legnagyobb írói közé emeli, de a folyamat érzelmileg és morálisan teljesen tönkreteszi. Soha többé nem képes befejezni egyetlen regényt sem.

A Hírhedt egy keserű portré az alkotói folyamat sötét oldaláról, egy íróról, aki a tökéletes történetért feláldozta a saját lelkét. A film azt sugallja, hogy Capote nem csupán megírta a gyilkosságok történetét, hanem egy harmadik áldozatává is vált a saját ambíciójának.

A Nász-ajánlat egy klasszikus, ellentétekre épülő romantikus vígjáték, amely két rendkívül népszerű sztár, Sandra Bullock és Ryan Reynolds közötti szikrázó kémiára épül. A film a hamis kapcsolat (fake dating) jól bevált receptjét követi, tele helyzetkomikummal, érzelmi pillanatokkal és egy szerethető, különc családdal.

A történet kiindulópontja: Margaret Tate (Sandra Bullock) egy New York-i könyvkiadó rettegett, törtető és zsarnokos főszerkesztője. Kanadai állampolgárként az élete fenekestül felfordul, amikor kiderül, hogy lejárt a vízuma, és a kiutasítás veszélye fenyegeti. Hosszú évek óta mellette dolgozó, kihasznált és alulértékelt asszisztense, Andrew Paxton (Ryan Reynolds) éppen rosszkor van rossz helyen. Margaret egy pánikszerű ötlettől vezérelve bejelenti a főnökeiknek, hogy ő és Andrew jegyesek.

Andrew, meglátva a lehetőséget, hogy végre előrelépjen a karrierjében, belemegy a színjátékba, de komoly feltételeket szab: azonnali előléptetést kér szerkesztővé, és azt, hogy a kiadó jelentessen meg egy általa régóta támogatott kéziratot.

Az alaszkai hétvége: A helyzetet tovább bonyolítja egy buzgó bevándorlási ügynök, Mr. Gilbertson (Denis O’Hare), aki gyanút fog, és bejelenti, hogy külön-külön fogja kikérdezni őket a kapcsolatukról. Hogy a történetük hihető legyen, és jobban megismerjék egymást, a páros kénytelen együtt elutazni Andrew családjához Alaszkába, Sitkába, a nagymamája 90. születésnapi ünnepségére.

Itt a magabiztos, városi nő, Margaret teljesen kikerül a komfortzónájából. Andrew családja egy jómódú, de laza és szeretetteljes közösség. A családfő, Joe (Craig T. Nelson) kezdetben bizalmatlan a fia hirtelen jött menyasszonyával szemben, míg az anya, Grace (Mary Steenburgen) és a különc, spirituális nagymama, Annie (Betty White) tárt karokkal fogadják.

A hétvége során Margaretnek meg kell küzdenie a természettel (egy elragadott kutyakölyökkel és egy támadó sassal), részt kell vennie egy rögtönzött leánybúcsún egy helyi sztriptízbárban, és szembe kell néznie Andrew régi szerelmével, Gertrude-dal (Malin Åkerman) is.

Valódi érzelmek és a lelepleződés: A kényszerű együttlét és a vicces, néha kínos helyzetek során Margaret és Andrew lassan megnyílnak egymásnak. Megosztják a múltjuk sebeit, a félelmeiket és az álmaikat, és a kezdeti ellenszenv helyét fokozatosan valódi vonzalom és tisztelet veszi át.

A hazugság súlya akkor válik elviselhetetlenné, amikor a család egy rögtönzött esküvőt szervez nekik. A ceremónia közepén, látva Andrew családjának őszinte szeretetét, Margaret nem bírja tovább, és bevallja az igazságot mindenkinek. Vállalja a felelősséget, megvédi Andrew-t a jogi következményektől, majd visszatér New Yorkba, hogy szembenézzen a kiutasítással.

A végső vallomás: Miután Margaret elment, Andrew rádöbben, hogy a színjáték során valóban beleszeretett a nőbe. Családja bátorítására New Yorkba repül, és a kiadó irodájában, mindenki előtt, egy szívből jövő, vicces és megható beszédben szerelmet vall neki. Ezúttal egy igazi lánykérés történik, amelyet Margaret boldogan elfogad.

A film egy humoros jelenettel zárul, ahol a páros már őszintén válaszol a bevándorlási ügynök kérdéseire, bizonyítva, hogy a kényszerből indult kapcsolatuk valódi szerelemmé érett.

A Ház a tónál egy varázslatos és melankolikus romantikus dráma, amely a sors, a magány és az időn átívelő szerelem témáit járja körül. A film Sandra Bullock és Keanu Reeves második közös munkája a Féktelenül után, ezúttal egy sokkal csendesebb, érzelmesebb történetben.

A történet kiindulópontja: Dr. Kate Forster (Sandra Bullock) egy magányos, munkájába temetkező orvosnő, aki úgy dönt, elhagyja a gyönyörű, üvegfalú tóparti házát, hogy egy chicagói kórházban folytassa a karrierjét. Mielőtt elmegy, egy üzenetet hagy a postaládában a ház leendő új lakójának, amelyben megemlíti a rejtélyes, festékes mancsnyomokat a bejáratnál, és kéri, hogy a neki érkező leveleket továbbítsa.

Az új bérlő Alex Wyler (Keanu Reeves), egy tehetséges, de apja árnyékában élő frusztrált építész. Amikor elolvassa Kate levelét, összezavarodik: a ház elhagyatott és koszos, és sehol sincsenek mancsnyomok. Válaszában ezt meg is írja Kate-nek, aki szintén nem érti a dolgot.

A varázslatos kapcsolat: A levelezésük során hamarosan egy lehetetlen igazságra derül fény: bár ugyanabban a házban élnek, de két különböző idősíkban. Alex 2004-ben van, míg Kate 2006-ban. A tóparti ház különleges postaládája egyfajta időkapuként működik, lehetővé téve számukra, hogy kommunikáljanak egymással.

Kapcsolatuk egyre mélyül, ahogy leveleken keresztül megosztják egymással a legintimebb gondolataikat, a magányukat, a félelmeiket és az álmaikat. Bár sosem találkoztak, mélyebb kötelék alakul ki közöttük, mint bárki mással a saját idejükben. Alex megmutatja Kate-nek a „saját” Chicagóját egy általa vezetett, időn átívelő építészeti túrán, és elültet egy fát a ház előtt, amely Kate idejében már hatalmasra nő. A közös kutyájuk, Jack, szintén hidat képez a két idősík között.

A találkozás lehetetlensége és a tragédia: A vágy, hogy találkozzanak, egyre erősebb lesz. Alex megpróbál egy étteremben találkozni Kate-tel 2004-ben (ahol Kate éppen egy születésnapot ünnepel), de nem meri megszólítani. Később megbeszélnek egy randevút 2006-ra, amihez Alexnek két évet kellene várnia.

A történet drámai fordulatot vesz, amikor Kate egy 2006-os Valentin-napon szemtanúja lesz egy tragikus autóbalesetnek a chicagói Daley Plaza-n, ahol egy férfi az ő szeme láttára hal meg. Később, egy levélváltás során, döbbenten fedezi fel a szörnyű igazságot: aznap Alex éppen hozzá sietett, és ő volt az az áldozat, akinek a halálát végignézte.

A végső küzdelem az idővel: Kate teljesen összeroppan a felismeréstől, hogy a férfi, akibe beleszeretett, már két éve halott, és a halálához közvetve neki is köze van. Elkeseredésében visszasiet a tóparti házhoz, és egy utolsó, kétségbeesett levelet ír Alexnek. A levélben arra kéri, hogy ne keresse őt, és semmi esetre se menjen a Daley Plaza-ra. Arra kéri, hogy várjon két évet, és csak utána keresse meg a tónál.

A film egy feszült párhuzamos vágással mutatja, ahogy Kate a postaládába dobja a levelet 2006-ban, miközben Alex 2004-ben éppen indulna a találkozóra.

Befejezés: A film végén Kate a tóparti háznál vár, bizonytalanul, hogy az üzenete célba ért-e. Hirtelen meghallja egy autó hangját, és megjelenik Alex. Az üzenet megérkezett; a férfi várt két évet. A két idősík végre összefonódik, és a szerelmesek, akik eddig csak leveleken keresztül ismerték egymást, végre találkoznak és megcsókolják egymást. A Ház a tónál egy gyönyörű mese a türelemről és a hitről, hogy a valódi szeretet képes legyőzni az idő és a tér korlátait.

Az Aludj csak, én álmodom egy szívmelengető és bájos romantikus vígjáték, amely a 90-es évek egyik legkedveltebb filmjévé vált, és végleg bebetonozta Sandra Bullockot a műfaj királynőjeként. A film a magány, a család iránti vágy és a váratlan helyen megtalált szerelem örök témáit dolgozza fel egy kedves, humoros történetben.

A történet kiindulópontja: A cselekmény középpontjában Lucy Moderatz (Sandra Bullock) áll, egy magányos fiatal nő, aki egy chicagói metróállomás jegyárus fülkéjében dolgozik. Élete egyhangú, és egyetlen öröme, hogy minden nap láthatja a jóképű, elegáns ingázót, Peter Callaghant (Peter Gallagher), akibe távolról, reménytelenül szerelmes.

Karácsony napján az élete drámai fordulatot vesz, amikor szemtanúja lesz, ahogy egy rablóbanda a vágányokra löki Petert, egyenesen egy közeledő vonat elé. Lucy habozás nélkül a sínekre ugrik, és az utolsó pillanatban kimenti a férfit, aki a zuhanástól kómába esik.

A félreértés, ami mindent megváltoztat: Lucy a kórházban őrzi az eszméletlen Petert. Amikor egy ápolónő megkérdezi, ki ő, Lucy magában elmélázva azt motyogja: „Feleségül akartam menni hozzá.” Az ápolónő ezt félreérti, és amikor a Callaghan család megérkezik, bejelenti nekik, hogy megtalálták Peter menyasszonyát. Mielőtt Lucy tisztázhatná a helyzetet, a melegszívű, kissé zajos és végtelenül szeretetteljes Callaghan család azonnal a keblére öleli őt.

A magányos Lucy, aki régóta vágyik egy családra, képtelen bevallani az igazságot, és belemegy a színjátékba, élvezve a hirtelen jött szeretetet és a valahová tartozás érzését.

A gyanakvó testvér és a kibontakozó szerelem: A képbe akkor lép be egy bonyolító tényező: Peter bátyja, Jack Callaghan (Bill Pullman), egy egyszerű, földhözragadt bútorasztalos. Jack kezdetben rendkívül gyanakvó Lucyval szemben, nem érti, hogy a testvére, aki sosem volt a komoly kapcsolatok híve, hogyan jegyezhetett el valakit anélkül, hogy a családnak szólt volna róla.

Miközben a család karácsonyi ünneplése zajlik, Lucy és Jack kénytelenek egyre több időt együtt tölteni. A kezdeti gyanakvás és a vicces civódások során lassan megismerik egymást. Felfedezik, hogy sokkal több közös van bennük, mint azt gondolták volna, és egy őszinte, mély vonzalom kezd kialakulni közöttük. Lucy rádöbben, hogy míg Peter az álmai férfija volt, Jack a valóságban sokkal jobban illik hozzá.

A hazugság súlya és a végső fordulat: A dolgok tovább bonyolódnak, amikor Peter hirtelen felébred a kómából. Mivel a baleset miatt amnéziában szenved, nem emlékszik Lucyra, de mivel az egész családja tényként kezeli, hogy ő a menyasszonya, beletörődik a helyzetbe és megkéri a kezét – ezúttal „igazából”.

Lucy a hazugság és a Jack iránti érzelmei súlya alatt vergődik. Az esküvő napján, az oltárnál azonban képtelen kimondani az igent. Feláll, és az egész násznép előtt bevallja a teljes igazságot: nem Peter menyasszonya, csak egy magányos nő, aki beleszeretett a családjába, majd végül a testvérébe, Jackbe.

Befejezés: Miután a zűrzavar elül, Jack egy szívből jövő, romantikus gesztussal bebizonyítja, hogy az érzései valódiak. A film egy ikonikus jelenettel zárul, ahol Jack a teljes Callaghan családdal együtt megjelenik Lucy jegyárus fülkéjénél. Letesz egy eljegyzési gyűrűt a tálcára, és megkéri a kezét, amit Lucy boldogan elfogad. Az utolsó képkockákon már nászúton látjuk őket, bizonyítva, hogy a váratlan helyzetekben is rátalálhat az ember az igaz szerelemre.

A pusztító egy igazi 90-es évekbeli kultuszfilm, amely egyedülálló módon ötvözi a kőkemény akciót, a fekete humort és a politikai korrektség, valamint a túlzottan biztonságos társadalmak éles szatíráját. A film egy klasszikus „hal a vízben” történet, amely egy múltbéli, macsó zsarut helyez egy jövőbeli, utópisztikus, de teljesen élettelen világba.

A történet kiindulópontja (1996): A film 1996 Los Angelesében kezdődik, ahol John Spartan (Sylvester Stallone), az LAPD kőkemény, de gyakran túlzott pusztítással járó akcióiról hírhedt őrmestere – akit a sajtó csak „Pusztítónak” nevez – a pszichopata bűnözőre, Simon Phoenixre (Wesley Snipes) vadászik. Phoenix egy busznyi túszt ejtett, és egy elhagyatott épületben barikádozta el magát. Spartan, a parancsot megtagadva, egyedül hatol be az épületbe, és bár elfogja Phoenixet, az épület felrobban. Később kiderül, hogy a túszok holttestei is a romok alatt vannak. Bár Spartan ártatlan, Phoenix hamis vallomása alapján őt is felelőssé teszik a túszok haláláért.

Mindkettőjüket az újonnan létrehozott Kaliforniai Krio-Börtönbe zárják, ahol hibernálva, agymosással átprogramozva töltik le a büntetésüket.

A jövő (2032): A cselekmény 36 évvel később, a békés és utópisztikus San Angeles városában (Los Angeles, San Diego és Santa Barbara összevont metropolisza) folytatódik. A világ drasztikusan megváltozott: nincs bűnözés, nincs erőszak, és mindenki udvarias. A káromkodást a „Morális Statútum” alapján automatikusan pénzbírsággal sújtják. Az emberek nem érintkeznek fizikailag, a szexet pedig virtuális valóság sisakokkal végzik. A társadalom vezetője a jóságos, de manipulatív Dr. Raymond Cocteau (Nigel Hawthorne).

A káosz elszabadul: Simon Phoenixet egy feltételes szabadlábra helyezési meghallgatásra olvasztják ki. A békés jövő rendőrei felkészületlenek a férfi brutális erőszakosságára: Phoenix könnyedén elszabadul, megöl több embert, és eltűnik a városban. A 21. századi rendőrök, köztük a 20. századért rajongó, naiv Lenina Huxley hadnagy (Sandra Bullock), tehetetlenek a helyzettel szemben. Mivel évtizedek óta nem volt erőszakos bűncselekmény, fogalmuk sincs, hogyan kezeljenek egy ilyen őrültet.

A Pusztító visszatér: Huxley javaslatára a rendőrség egyetlen megoldáshoz folyamodik: kiolvasztják John Spartant, az egyetlen zsarut, aki valaha is képes volt elkapni Phoenixet. Spartan döbbenten ébred egy olyan világban, ahol a legnépszerűbb étterem a Taco Bell, a vécépapír helyett pedig három rejtélyes tengeri kagylót használnak. Spartan és a szabálykövető Huxley párost alkotva erednek Phoenix nyomába.

A fordulat és a végső leszámolás: Spartan hamar rájön, hogy Phoenix sokkal többet tud a jövőről, mint amennyit kellene, és a képességei is drasztikusan fejlődtek a hibernáció alatt. Kiderül a sötét igazság: Dr. Cocteau hozta ki a börtönből és programozta át Phoenixet, hogy ölje meg a föld alatt élő lázadók, a „Hulladékok” vezetőjét, Edgar Friendlyt (Denis Leary). Cocteau egy tökéletesen irányított társadalmat akart, és Friendly szabadságvágya veszélyeztette a rendjét.

A végső összecsapás a krio-börtönben zajlik, ahol Phoenix kiolvasztja a régi bandáját. Spartan, Huxley és a Hulladékok együttes erővel szállnak szembe velük. A film csúcspontján Spartan a saját krio-technológiáját használva győzi le Phoenixet, akinek a fejét lefagyasztja, majd összetöri. Dr. Cocteau-t saját lázadó csapata öli meg.

A film azzal zárul, hogy Spartan és Huxley egy új, kiegyensúlyozottabb jövőt képzelnek el San Angeles számára, amely a rend és a szabadság egészséges keveréke.

A Női szervek egy klasszikus „buddy cop” vígjáték, amely a két főszereplő, Sandra Bullock és Melissa McCarthy közötti kirobbanó, ellentéteken alapuló kémiára épül. A film tele van pörgős akcióval, trágár humorral és helyzetkomikummal, miközben egy valószínűtlen barátság történetét meséli el.

A történet kiindulópontja: A két ellentét

Sarah Ashburn (Sandra Bullock): Egy briliáns, precíz, de elviselhetetlenül arrogáns és magányos FBI-ügynök New Yorkból. Karrierista, aki mindent a szabályok szerint csinál, emiatt a kollégái ki nem állhatják. Egy előléptetés reményében Bostonba küldik, hogy felgöngyölítsen egy ügyet és elkapjon egy rejtélyes, arctalan drogbárót, Larkint.

Shannon Mullins (Melissa McCarthy): Egy bostoni utcai nyomozó, aki Ashburn tökéletes ellentéte. Hatalmas a szája, trágár, erőszakos, és a szabályokat csak iránymutatásnak tekinti. Ismeri a környék minden zugát és minden bűnözőjét, és a módszerei bár unorthodoxok, de rendkívül hatékonyak.

Amikor Ashburn megérkezik Bostonba, azonnal összetűzésbe kerül Mullinsszal, aki már dolgozik az ügyön, és nem hajlandó átadni azt egy kívülálló, öltönyös ügynöknek. A feletteseik, megunva a civódásukat, arra kényszerítik őket, hogy dolgozzanak együtt.

A nyomozás és a barátság kezdete: A kényszerű partnerség egy sor komikus helyzetet eredményez. Ashburn megpróbálja a tankönyvi módszereit alkalmazni, míg Mullins a maga kaotikus, megfélemlítő stílusában intézi a dolgokat. Lassan, de biztosan kénytelenek elismerni a másik erősségeit. Együtt buktatnak le piti bűnözőket, követnek nyomokat egy éjszakai klubban, és egy fergeteges jelenetben megpróbálnak lehallgatni egy gyanúsítottat, ami persze teljes káoszba fullad.

A film egyik legemlékezetesebb része, amikor egy lerobbant bárban próbálnak lazítani. Az iszogatás és a kínos tánc közben lassan megnyílnak egymásnak, felfedve a magabiztos külső mögötti sebezhetőséget: Ashburn magányát és Mullins bonyolult családi hátterét.

A családi szál és a fordulat: Hogy jobban megértse partnerét, Ashburn elkíséri Mullinst egy családi vacsorára, ahol megismeri annak hangos, szókimondó ír családját. Itt derül ki a központi konfliktus: Mullins bátyját, Jasont (Michael Rapaport) éppen ő juttatta börtönbe, hogy megmentse a maffiától, amiért a család egy része árulónak tartja.

A nyomozás során rájönnek, hogy a drogkartellnek van egy belső informátora a rendvédelmi szervek köreiben. A gyanú először a DEA-re terelődik, de a végső fordulat akkor következik be, amikor kiderül, hogy Mullins bátyja, Jason, a börtönből való szabadulása után beépült a szervezetbe, hogy belülről segítse a lebuktatásukat.

A végső leszámolás: A finálé egy elhagyatott raktárépületben játszódik, ahol Ashburn és Mullins szembeszállnak a drogkartellel. Kiderül, hogy a rejtélyes Larkin valójában egy korrupt DEA-ügynök (Marlon Wayans). Egy kaotikus tűzharc során Mullinsnak meg kell mentenie a testvérét, Ashburn pedig egy tracheotómiás kísérlettel (amit szerencsére nem kell végrehajtania) bizonyítja, hogy már nem az a hideg, számító ügynök, aki volt.

A film azzal a szívmelengető jelenettel zárul, hogy Ashburn megkapja az előléptetést, de sokkal fontosabbá válik számára a Mullins-szal kötött barátsága. A záró képsorokon már igazi barátnőkként láthatjuk őket, ahogy Mullins beavatja Ashburnt a bostoni élet rejtelmeibe, bizonyítva, hogy a legvalószínűtlenebb párosokból születnek a legjobb barátságok.

A Madarak a dobozban egy posztapokaliptikus pszichológiai thriller, amely a túlélés, az anyaság és a láthatatlan borzalom témáit járja körül egy feszültséggel teli, két idősíkon futó narratívában.

A történet két idősíkon:

A jelen (A folyón): A film egy rideg, kemény Malorie-val (Sandra Bullock) indul, aki két kisgyermeknek, akiket csak „Fiú”-nak és „Lány”-nak hív, szigorú parancsokat ad. Egy csónakban, bekötött szemmel indulnak el egy veszélyes, kétnapos útra egy folyón lefelé, egyetlen céljuk, hogy elérjenek egy biztonságos menedéket. A túlélés egyetlen szabálya: soha, semmilyen körülmények között nem vehetik le a szemfedőjüket a szabadban.

A múlt (A kezdetek): Öt évvel korábban Malorie egy terhes, cinikus és magányos festőművész, aki éppen a kórházba tart a testvérével, Jessicával (Sarah Paulson), amikor a világ káoszba süllyed. Egy titokzatos, láthatatlan entitás jelenik meg a Földön. Bárki, aki meglátja, azonnal megmagyarázhatatlan, erőszakos öngyilkosságot követ el. A pánikban Malorie egy közeli házban talál menedéket egy maroknyi, idegen túlélővel.

A küzdelem a túlélésért a házban: A túlélők – köztük a józan, pragmatikus Tom (Trevante Rhodes), a paranoiás Douglas (John Malkovich) és egy másik várandós nő, Olympia (Danielle Macdonald) – elbarikádozzák magukat, letakarva minden ablakot. A feszültség folyamatosan nő, ahogy a készleteik fogynak, és szembe kell nézniük a kinti veszélyekkel. A legnagyobb fenyegetést nemcsak a láthatatlan lények jelentik, hanem az ún. „őrültek” is: olyan emberek, akik valahogy túlélték a találkozást az entitásokkal, de megzavarodtak, és most azt tartják küldetésüknek, hogy másokat is rákényszerítsenek arra, hogy nézzenek.

A házban töltött idő alatt Malorie és Olympia is életet ad a gyermekének. A legdrámaibb fordulat akkor következik be, amikor egy látszólag barátságos idegen, Gary, bejut a házba, de kiderül, hogy ő is egy „őrült”. Kitépi az ablakokról a takarót, káoszba taszítva a házat, ami a legtöbb túlélő halálához vezet. Tom és Malorie az egyetlenek, akik megmenekülnek a két újszülöttel: Malorie saját fiával és Olympia kislányával, akit Malorie magához vesz.

Az út a folyóig: Malorie és Tom együtt nevelik a két gyermeket az elkövetkező öt évben, egy elbarikádozott házban. Tom próbálja megőrizni az emberiességet és a reményt, míg Malorie a kőkemény túlélési szabályokat sulykolja a gyerekekbe, még neveket sem ad nekik, hogy ne kötődjön hozzájuk érzelmileg. A békésnek tűnő időszak akkor ér véget, amikor egy csoport „őrült” rájuk támad. Tom feláldozza magát, hogy Malorie és a gyerekek elmenekülhessenek.

Vissza a jelenbe: A folyó út vége: A film visszatér a folyón játszódó jelenhez, ahol Malorie-nak és a gyerekeknek egy veszélyes zuhatagon és egy erdőn kell átküzdeniük magukat, miközben az entitások suttogásokkal és hallucinációkkal próbálják rávenni őket, hogy vegyék le a szemfedőjüket. A végső próbatétel során Malorie kénytelen választani a rideg túlélési ösztön és az anyai szeretet között.

Végül elérik a menedéket, ami egy egykori iskola a vakok számára. Itt a lakók biztonságban élnek, mert a vakságuk megvédi őket. A film azzal zárul, hogy Malorie végre elengedi a félelmeit: nevet ad a gyerekeknek (Tom és Olympia), és szabadon engedi a madarakat a dobozból, szimbolizálva, hogy a puszta túlélés helyett végre újra élni kezdhetnek.

A Beépített szépség egy ikonikus, klasszikus vígjáték, amely Sandra Bullock egyik legemlékezetesebb alakítását hozta el, és a „csúnya kiskacsa” történetét egy pörgős, akcióval teli „buddy cop” keretbe helyezi.

A történet kiindulópontja: Gracie Hart (Sandra Bullock) egy kőkemény, intelligens, de teljesen fiús és elhanyagolt külsejű FBI-ügynök. Társai „egynek a srácok közül” tartják, aki jobban érzi magát bevetési ruhában, mint bármi másban. Egy elrontott akció után éppen az irodában sínylődik, amikor egy rejtélyes terrorista, a „Polgár” (The Citizen) azzal fenyegetőzik, hogy bombát robbant a Miss Egyesült Államok szépségversenyen.

Az FBI-nak be kell építenie egy ügynököt a versenyzők közé, de nincs senki, aki alkalmas lenne a feladatra. Egy számítógépes keresés után döbbenten fedezik fel, hogy az egyetlen női ügynök, aki megfelel a feltételeknek, az éppen Gracie. Partnere, a magabiztos Eric Matthews (Benjamin Bratt) és a felettesei kinevetik az ötletet, de nincs más választásuk.

A nagy átalakulás: Hogy a fiús ügynökből szépségkirálynő-jelöltet faragjanak, az FBI felbérli a leghíresebb, de már kegyvesztett szépségtanácsadót, Victor Mellinget (Michael Caine). Victor elborzad Gracie modorától, testtartásától és a „röfögő” nevetésétől, de elvállalja a lehetetlennek tűnő küldetést. Egy fergeteges montázs során szemtanúi lehetünk Gracie átalakulásának: a gyantázás fájdalmaitól a helyes járás („siklik, siklik”) elsajátításáig. Gracie Hartból megszületik „Gracie Lou Freebush, Miss New Jersey”.

Beépülve a szépségkirálynők közé: Gracie megérkezik a versenyre, ahol kezdetben lenézi a többi lányt, felszínesnek és butának tartva őket. Lassan azonban rájön, hogy a csillogó mosolyok mögött valódi emberek, álmok és barátságok rejlenek. Különösen közeli kapcsolatba kerül Miss Rhode Islanddel (Heather Burns), és a cinikus külső mögül lassan előbújik a segítőkész, barátságos énje.

A versenyen számos komikus helyzetbe keveredik: a tehetségkutatón éneklés helyett önvédelmi bemutatót tart, a „tökéletes randi” kérdésére pedig azt válaszolja: „április 25., mert nincs se túl meleg, se túl hideg.”

A fordulat és a végső leszámolás: A nyomozás során az FBI letartóztatja a „Polgárt”, és mindenki azt hiszi, a veszély elmúlt. El akarják rendelni Gracie visszahívását, de a nő ösztönei azt súgják, valami még mindig nincs rendben. A parancsot megtagadva, a saját szakállára folytatja a nyomozást.

Rájön, hogy a valódi merénylő a háttérben mozog: a megkeseredett, kirúgás előtt álló versenyigazgató, Kathy Morningside (Candice Bergen) és a fia. A tervük az, hogy a győztes fejére helyezett koronában robbantsanak bombát. A döntő estéjén Gracie-nek kell megakadályoznia a katasztrófát. Egy látványos akciójelenetben, estélyi ruhában és magassarkúban semlegesíti a bűnözőket, és megmenti a helyzetet.

Befejezés: A film végére Gracie nemcsak a nap hősévé válik, hanem teljesen megváltozik a hozzáállása is. Megtanulja értékelni a nőiességet, és igazi barátokra lel a versenyzők között. Végül Eric is belátja, hogy tévedett, és szerelmet vall neki. Bár a koronát nem nyeri el, a többi lány egyhangúlag neki ítéli a „Miss Bűbáj” (Miss Congeniality) címet, elismerve a kedvességét és a belső szépségét, ami sokkal többet ér bármilyen külsőségnél.

A 28 nap egy dramedy, amely empátiával és humorral közelíti meg a függőség és a gyógyulás nehéz témáját. A film Gwen Cummings (Sandra Bullock), egy sikeres New York-i írónő történetét meséli el, akinek élete a bulizás, az ivás és a felelőtlen döntések körül forog, mindezt a jóképű, szintén bulizós barátja, Jasper (Dominic West) oldalán.

A történet kiindulópontja: A cselekmény Gwen nővérének, Lilynek (Elizabeth Perkins) az esküvőjén kezdődik. Gwen szokásához híven késve és másnaposan érkezik, majd egy féktelen, alkoholmámoros ámokfutásba kezd: tönkreteszi az esküvői tortát, egy kínos beszédet mond, majd végül elköt egy limuzint, amivel egyenesen egy ház verandájába csapódik.

A bíróság választás elé állítja: börtön vagy 28 napos rehabilitáció egy elvonókúrán. Gwen, bár meg van győződve róla, hogy neki semmi problémája nincs az alkohollal, vonakodva az utóbbit választja.

Élet a rehabon: Gwen cinikus ellenállással és felsőbbrendűséggel érkezik a „Serenity Glen” nevű rehabilitációs központba. Úgy véli, ő nem tartozik a többi „sajnálatra méltó” függő közé. A központ szigorú szabályai – nincs telefon, nincs koffein, és kötelező a részvétel a terápiás foglalkozásokon – azonnal próbára teszik.

Lassan megismeri a központ különc és sérült lelkekből álló közösségét, köztük a bölcs, de kemény tanácsadót, Cornellt (Steve Buscemi), a szobatársát, a 17 éves heroinfüggő Andreát (Azura Skye), és a bájos, de szintén küzdő baseballjátékost, Eddie-t (Viggo Mortensen).

A fordulópontok és a felismerés: Gwen kezdetben csak színleli a részvételt, de egy sor esemény lassan kikezdi a tagadás falát:

• Jasper látogatása: A barátja meglátogatja, és becsempész neki egy üveg fájdalomcsillapítót és alkoholt, bebizonyítva, hogy ő a függőségét támogató, nem pedig a gyógyulását segítő személy az életében.
• Családi hétvége: A nővére, Lily meglátogatja a családi terápián. Itt felszínre törnek a régi sebek és a gyerekkori traumák, amelyeket közös, szintén alkoholista anyjuk mellett éltek át. Kiderül, hogy Gwen felelőtlen viselkedése mély fájdalmat okoz a testvérének.
• Egy tragédia: Az egyik legkedvesebb társa, Gerhardt (Alan Tudyk) elhagyja a központot, de nem sokkal később túladagolásban meghal. Ez a tragédia brutális ébresztőként hat Gwenre, aki rádöbben a függőség halálos valóságára.

A gyógyulás kezdete: A film csúcspontja, amikor Gwen egy katartikus jelenetben, a terápia során végre megtörik, és képes bevallani, hogy alkoholista, és szembenéz a fájdalmával. Innentől kezdve aktívan részt vesz a gyógyulási folyamatban, és egyre közelebb kerül Eddie-hez, akivel egy tiszta, őszinte kapcsolat lehetősége körvonalazódik.

Befejezés: A 28 nap leteltével Gwen elhagyja a központot. Jasper érkezik érte, pezsgővel a kezében, hogy megünnepeljék a „szabadságát”, szimbolizálva a múlt kísértését. Gwen, felismerve, hogy ez az életút már a múlté, egy nehéz, de bátor döntéssel szakít a férfival és a régi életével. A film azzal a reményteli, de nem cukormázas képpel zárul, ahogy Gwen egyedül, de céltudatosan elsétál, jelezve, hogy egy bátor, de bizonytalan lépést tesz a valódi gyógyulás felé.

A Két hét múlva örökké egy klasszikus, szellemes és szívmelengető romantikus vígjáték, amely a két főszereplő, Sandra Bullock és Hugh Grant közötti páratlan kémiára épít. A film az ellentétek vonzásának és a munkahelyi románcnak a jól bevált receptjét követi, tele csipkelődő párbeszédekkel és bájos humorral.

A történet kiindulópontja: Lucy Kelson (Sandra Bullock): Egy briliáns, Harvardot végzett, de kissé neurotikus ügyvédnő, aki az életét a pro bono munkának és a környezetvédelmi aktivizmusnak szenteli. Idealista, aki hisz abban, hogy harcolni kell a „kisember” igazáért a nagyvállalatokkal szemben.

George Wade (Hugh Grant): Egy rendkívül sármos, jóképű és mesésen gazdag ingatlanmágnás, aki a Wade Corporation arca. Ugyanakkor teljesen önző, döntésképtelen, és minden apró-cseprő dologhoz az asszisztensei segítségére van szüksége, a jogi tanácsoktól kezdve egészen a megfelelő nyakkendő kiválasztásáig.

A két ellentétes világ akkor találkozik, amikor Lucy megpróbálja megakadályozni egy régi, szeretett közösségi ház lebontását Coney Islanden, amelyet éppen George cége akar eltüntetni. George-ot lenyűgözi a nő intelligenciája és harciassága. Felajánl neki egy állást a cégénél: legyen a vezető jogtanácsosa, cserébe pedig megőrzi a közösségi házat, és hatalmas forrásokat biztosít Lucy jótékonysági munkájához.

A 24 órás munka és a felmondás: Lucy belemegy az üzletbe, de hamarosan rájön, hogy a munkája sokkal több, mint jogi tanácsadás. Gyakorlatilag George személyes asszisztensévé, dadájává és tanácsadójává válik. A férfi a nap 24 órájában hívogatja a leglehetetlenebb kérdésekkel, a válásától kezdve az öltözködéséig. Lucy élete teljesen megszűnik, gyomorfekélyt kap, és a kapcsolata is rámegy a munkájára.

A végső csepp a pohárban az, amikor George egy barátnője esküvőjéről hívja el egy triviális „vészhelyzet” miatt. Lucy besokall, és bejelenti, hogy felmond: beadja a kéthetes felmondási idejét (two weeks notice).

A féltékenység és a felismerés: George pánikba esik, de belemegy a felmondásba egyetlen feltétellel: Lucynak kell megtalálnia és betanítania az utódját. A pozícióra egy vonzó, ambiciózus és láthatóan George-ra is szemet vető fiatal ügyvédnő, June Carver (Alicia Witt) jelentkezik.

Miközben Lucy betanítja June-t, eddig ismeretlen érzések törnek rá: a féltékenység. Rádöbben, hogy a George iránti folyamatos gondoskodása és a közös munka során sokkal mélyebb érzelmek alakultak ki benne, mint azt bevallotta volna magának. Eközben George is egyre inkább szembesül azzal, hogy Lucy mennyire nélkülözhetetlen volt számára – nemcsak a munkában, hanem a magánéletében is, mint egyfajta erkölcsi iránytű.

A végső döntés: Miután Lucy letöltötte a felmondási idejét és elhagyja a céget, mindketten rájönnek a hibájukra. A történet csúcspontján George-nak döntenie kell: aláír egy szerződést, amely a korábbi ígérete ellenére mégis a közösségi ház lebontásához vezetne, vagy kiáll az elveiért és a Lucy-nak tett szaváért.

Lucy, aki éppen egy beszédet tart a közösségi ház megmentéséért, elkeseredetten veszi tudomásul, hogy a harca elveszett. Ekkor azonban megjelenik George, és bejelenti, hogy a hatalmas pénzügyi veszteség ellenére is megtartja a házat. Egy szívből jövő beszédben bevallja, hogy Lucy megváltoztatta őt, és szerelmet vall neki.

A film egy bájos jelenettel zárul, ahol George megpróbál beilleszkedni Lucy apró, rendetlen lakásába, bizonyítva, hogy a kettejük közötti ellentétek ellenére a kapcsolatuk valódi és működőképes.

Az elveszett város egy szórakoztató és pörgős akció-kaland vígjáték, amely a klasszikus „ellentétek vonzzák” romantikus történetet egy dzsungelkalanddal fűszerezi. A film a főszereplői, Sandra Bullock és Channing Tatum közötti szikrázó kémiára, valamint a humor és az önirónia tökéletes keverékére épül.

A történet kiindulópontja: Loretta Sage (Sandra Bullock): Egy briliáns, de megkeseredett és visszavonult régészből lett romantikus írónő. A férje halála óta elvesztette az életkedvét, és alig hagyja el a házát. Legújabb regényének promóciós turnéjára is csak a kiadója, Beth (Da’Vine Joy Randolph) unszolására hajlandó elmenni.

Alan Caprison (Channing Tatum): A jóképű, de kissé együgyű címlapmodell, aki Loretta regényeinek hősét, a szőke, kalandor „Dash”-t személyesíti meg. Alan imádja a rajongók figyelmét, és komolyan veszi a szerepét, sokkal komolyabban, mint azt Loretta szeretné.

A kaland kezdete – Az elrablás: A könyvturné katasztrofálisan indul. Loretta a kényelmetlen, flitteres kezeslábasában kínlódik, miközben Alan (mint Dash) ellopja előle a show-t. A bemutató után egy különc milliárdos, Abigail Fairfax (Daniel Radcliffe) elrabolja Lorettát. Fairfax megszállottan keresi az „Elveszett Város D”-ben található legendás kincset, a „Tűz Koronáját”, és meg van győződve róla, hogy Loretta, a régészeti tudása miatt, le tudja fordítani az ősi térképet, ami elvezeti hozzá.

A valószínűtlen mentőakció: Alan, látva Loretta elrablását, elhatározza, hogy bebizonyítja, ő több egy egyszerű címlapmodellnél, és a való életben is lehet hős. Felbérel egy igazi kalandort, a volt Navy SEAL kommandóst, a hihetetlenül rátermett és sármos Jack Trainert (Brad Pitt), hogy segítsen neki megmenteni Lorettát.

Jack egy látványos és fergeteges akciójelenetben behatol Fairfax táborába és kiszabadítja Lorettát. A menekülés azonban tragikomikus fordulatot vesz, amikor Jack-et váratlanul fejbe lövik, és meghal. Így Loretta és a teljesen alkalmatlan, de eltökélt Alan kettesben maradnak a dzsungel sűrűjében, nyomukban Fairfax zsoldosaival.

A dzsungelpróba: A film innentől egy klasszikus romantikus kalanddá válik. A két ellentétes karakter kénytelen együttműködni a túlélésért. Menekülnek, miközben folyamatosan civakodnak, de a közös megpróbáltatások – egy szakadék átszelése, egy piócákkal teli folyó, és a szűkös kezeslábas okozta nehézségek – lassan közelebb hozzák őket egymáshoz. Loretta újra felfedezi a benne rejlő kalandvágyat, Alan pedig bebizonyítja, hogy a szívóssága és a jósága többet ér bármilyen harci tudásnál.

A kincs rejtélye és a végső leszámolás: Loretta végül megfejti a térképet, és eljutnak a legendás sírhoz. Itt derül ki az igazság: a „Tűz Koronája” nem egy drágakövekkel kirakott ereklye, hanem egy szimbolikus kincs. Az ősi király a szerelme jeléül gyűjtötte össze a legszebb vörös tengeri kagylókat egy koronába. A valódi kincs a szerelmük története volt.

Fairfax rájuk talál, és feldühödve a „haszontalan” kincsen, bezárja őket a sírba, miközben a közeli vulkán kitörni készül. A párosnak egy utolsó, közös erőfeszítéssel kell kijutnia a sírból. A menekülésben segítségükre siet Loretta kiadója, Beth is, aki a nyomukra bukkant.

Befejezés: A film végén Loretta és Alan sikeresen megmenekülnek a szigetről, Fairfax pedig a helyi hatóságok kezére kerül. A záró képsorokon már egy igazi, boldog párt látunk, amint egy tengerparton pihennek. Loretta egy új könyvet írt a kalandjaikról, és végre újra megtalálta az életkedvét. A stáblista közepén egy humoros jelenetben kiderül, hogy Jack Trainer csodával határos módon túlélte a fejlövést, egy utolsó nevetést csalva a nézők arcára.

A Kísérleti gyilkosság egy sötét hangulatú pszichológiai thriller, amely a Leopold és Loeb-gyilkosság hírhedt esetéből merít ihletet. A film két briliáns, de elhidegült fiatal elméjének torz játékát és egy tapasztalt, de sérült nyomozó megszállott küzdelmét állítja a középpontba.

A történet kiindulópontja – A „tökéletes” bűntény: A cselekmény egy brutális gyilkossággal indul: egy fiatal nő holttestére bukkannak egy erdős árokban a kaliforniai San Benito városában. Az ügyet Cassie Mayweather (Sandra Bullock), a gyilkossági csoport tapasztalt, de magányos és a múlt árnyaitól kísértett nyomozója, valamint új, szabálykövető partnere, Sam Kennedy (Ben Chaplin) kapja.

A helyszínen minden bizonyíték gondosan el van helyezve, hogy egy konkrét irányba mutasson: a helyi iskola gondnokára, aki egyben drogkereskedő is. Cassie ösztönei azonban azt súgják, valami nincs rendben. A nyomok túl tökéletesek, a helyszín túl „steril”, mintha valaki előre megtervezte volna minden lépését.

A gyanúsítottak és a macska-egér játék: Cassie figyelme hamarosan két, a helyszínen is feltűnő, gazdag középiskolás fiúra terelődik:

• Richard Haywood (Ryan Gosling): Egy népszerű, karizmatikus és arrogáns fiú, aki látszólag mindent megkap az élettől. Magabiztos, és élvezi a hatalmat, amit mások felett gyakorol.
• Justin Pendleton (Michael Pitt): Egy rendkívül intelligens, de visszahúzódó, introvertált fiú, aki a filozófia és a nietzschei felsőbbrendűség megszállottja.

Cassie egyre inkább meg van győződve róla, hogy a két fiú felelős a gyilkosságért. Úgy véli, nem indítékból, hanem intellektuális kihívásból, egyfajta morbid kísérletként követték el a „tökéletes gyilkosságot”, hogy bebizonyítsák, túljárhatnak a rendőrség eszén.

A fiúk, élvezve a helyzetet, egy pszichológiai hadviselésbe kezdenek. Finom utalásokkal, rejtett nyomokkal és a nyomozónő múltjára tett célzásokkal játszanak Cassie-vel, aki egyre megszállottabbá válik. A felettesei és még a partnere, Sam is úgy gondolja, hogy Cassie a saját múltbeli traumáit vetíti ki az ügyre, és rossz nyomon jár.

A nyomozónő múltja: A film során flashbackekből kiderül Cassie sötét titka: évekkel korábban egy erőszakos konfrontáció során önvédelemből megölte a volt férjét, aki rátámadt. Ez a trauma örökre megsebezte, de egyben egyedülálló, ösztönös képességgel is felruházta, hogy felismerje a gyilkos gondolkodásmódot. Pontosan ez a képesség az, ami miatt nem tudja elengedni a két fiú ügyét.

A Vagány nők klubja egy szívmelengető és érzelmes dráma, amely a déli államok fülledt, titkokkal teli légkörében játszódik. A film az anya-lánya kapcsolatok bonyolultságát, a generációkon átívelő traumákat és a női barátság mindent elsöprő erejét vizsgálja, két idősíkon futó történetmeséléssel.

A történet kiindulópontja: A cselekmény a jelenben kezdődik. Sidda Lee Walker (Sandra Bullock) egy sikeres, New York-i drámaíró, akinek legújabb darabja éppen a Broadway-n debütál. Egy, a Time magazinnak adott interjúban, óvatlanul megemlíti a nehéz, boldogtalan gyerekkorát, amelyet excentrikus, drámai és gyakran instabil anyja, Vivi (Ellen Burstyn) mellett élt át Louisianában. Amikor az interjú megjelenik, Vivi elolvassa, és dühében teljesen megszakítja a kapcsolatot a lányával, még a közelgő esküvőjéről is kitiltja.

A „Ya-Ya” beavatkozása: Látva a helyzetet, Vivi három legjobb gyermekkori barátnője – a „Ya-Ya Nővérek” – úgy dönt, a kezébe veszi az irányítást. Caro (Maggie Smith), Teensy (Fionnula Flanagan) és Necie (Shirley Knight), a három idős, de még mindig vagány és energikus hölgy, elrepülnek New Yorkba. Egy meglepetésszerű akcióval „elrabolják” Siddát, és visszaviszik őt a gyermekkori otthonába, Louisianába.

A céljuk, hogy megértessék Siddával az anyja múltját és azokat a titkokat, amelyek a viselkedését formálták. Átadják neki a „Ya-Ya Nővériség Isteni Titkai” című, emlékekkel és fotókkal teli könyvüket, és ezen keresztül vezetik végig a múlt eseményein.

A múlt eseményei: A film innentől kezdve két idősíkon fut. A jelenben a Ya-Ya-k mesélnek Siddának, miközben a múltat flashbackekben látjuk, amelyek a fiatal Vivit (Ashley Judd) mutatják be az 1930-as és ’40-es években.

• A „Ya-Ya Nővériség” megalakulása: Látjuk a négy kislányt, amint egy titkos rituáléval örök barátságot fogadnak egymásnak.
• Vivi tragédiája: Kiderül, hogy Vivi élete tele volt traumákkal. Fiatalkori szerelme, egy jóképű pilóta, a második világháborúban halt meg, ami megtörte a lelkét. Később hozzáment a megbízható, de kevésbé szenvedélyes Shephez (James Garner), és anyaként képtelen volt feldolgozni a veszteséget és a déli kisvárosi élet korlátait.
• Az idegösszeomlás: A film bemutatja Vivi legmélyebb pontját, egy idegösszeomlást, amely után elektrosokk-terápiával kezelték. Ez az esemény magyarázza a későbbi érzelmi instabilitását és a gyerekeivel való bonyolult kapcsolatát.

A megbékélés: Ahogy Sidda egyre többet tud meg az anyja fájdalmáról, a gyerekkori sérelmeit lassan felváltja a megértés és az empátia. Rájön, hogy az anyja nem gonoszságból viselkedett vele sokszor kegyetlenül, hanem mert ő maga is egy sérült, szenvedő ember volt.

A film végén Sidda megbékél az anyjával. A záró jelenetben Vivi végre odaadja a lányának azt a szeretetet és elismerést, amire Sidda egész életében vágyott. A történet a női szolidaritás erejét ünnepli, bemutatva, hogy a barátság az, ami segít átvészelni a legnehezebb időket is.

A hálózat csapdájában egy klasszikus, a maga korában rendkívül előremutatónak számító thriller, amely az internet és a digitalizáció hajnalán mutatta be az online léttel járó veszélyeket, mint az identitáslopás és a kiberterrorizmus. A film egy nő kétségbeesett küzdelmét követi nyomon, akitől elrabolják a legértékesebb tulajdonát: a saját személyazonosságát.

A történet kiindulópontja: Angela Bennett (Sandra Bullock) egy briliáns, de rendkívül visszahúzódó életet élő rendszerelemző. Otthonról dolgozik, a kapcsolatai nagy részét az interneten keresztül tartja fent, az ételt is online rendeli. Az élete egy „szellem a gépben”: létezik, de szinte csak digitális lábnyomai vannak. Az élete gyökeresen megváltozik, amikor egy kollégájától kap egy rejtélyes floppy lemezt, amelyen egy népszerű és széles körben használt biztonsági szoftver, a „Gatekeeper” hibája található. A lemezen egy apró „π” szimbólumra kattintva egy hátsó kapu nyílik a programhoz, amelyen keresztül bárki hozzáférhet a szoftver által védett legtitkosabb adatbázisokhoz, a kormányzati aktáktól a banki rendszerekig.

A csapda: Mielőtt jobban beleáshatná magát a dologba, Angela elutazik egy régóta várt mexikói nyaralásra. Itt találkozik a sármos és titokzatos Jack Devlinnel (Jeremy Northam), aki elcsábítja őt. A romantikus idill azonban hirtelen rémálommá válik, amikor Jack megpróbálja megszerezni a lemezt, és meg akarja ölni a nőt. Angela egy motorcsónakos üldözés során sikeresen megmenekül, de a lemez elveszik. Mire visszatér a hotelszobájába, a holmijai eltűntek.

Az identitás eltörlése: Amikor Angela visszatér az Egyesült Államokba, a legrosszabb rémálma válik valóra: a személyazonosságát teljesen eltörölték. A neve mellett a rendszerben egy másik nő fotója szerepel, a társadalombiztosítási száma egy elítélt bűnözőhöz, „Ruth Marx”-hoz van rendelve, a lakását eladták, a bankkártyái érvénytelenek. A „Prétoriánusok” nevű kiberterrorista csoport, amely a Gatekeeper szoftver mögött áll, nemcsak eltörölte az életét, de egy bűnöző múltjával rendelkező, körözött személyt csinált belőle.

Menekülés és harc: Angela teljesen magára marad. Senki sem hisz neki, és a rendőrség is őt üldözi a hamis identitása miatt. Egyetlen reménye a volt pszichiátere és barátja, Dr. Alan Champion (Dennis Miller), akitől segítséget kér. A Prétoriánusok azonban őt is utolérik: meghamisítják a férfi orvosi aktáit, ami a halálához vezet, és a gyilkosságot is Angelára, azaz „Ruth Marx”-ra kenik.

Angela rájön, hogy a rendszeren belül nem nyerhet. Az egyetlen esélye, ha a saját fegyverüket fordítja ellenük: a hálózatot. Menekülés közben, a Prétoriánusok nyomában, megpróbálja leleplezni az összeesküvést. Felfedezi, hogy a csoport a Gatekeeper hátsó kapuját használja fel, hogy káoszt teremtsen a globális pénzügyi és informatikai rendszerekben, majd a saját szoftverükkel „megoldást” kínálva, még nagyobb hatalomra tegyenek szert.

A végső leszámolás: A finálé egy San Franciscó-i számítástechnikai konferencián játszódik, ahol Jack Devlin és a Prétoriánusok is jelen vannak. Angela behatol a rendszerbe, és egy macska-egér játék veszi kezdetét a virtuális és a fizikai térben. Sikerül bizonyítékokat küldenie az FBI-nak, miközben egy vírust is eljuttat a Prétoriánusok központi szerverére, tönkretéve a rendszerüket. A végső fizikai konfrontáció során egy ravasz trükkel legyőzi Jacket.

A film végére Angela visszaszerzi az identitását és az életét. A megpróbáltatások azonban örökre megváltoztatják: megtanulja, hogy a valódi emberi kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint a digitális világ, és a film egy megható jelenettel zárul, ahogy meglátogatja az édesanyját.