A tél beköszöntével az első hópelyhek és a fagyos levegő változatlanul magában hordozza a közelgő ünnepek illatát. Szóval ki ne várná már a karácsonyt és az újévet?
Évszázadok óta ezek a napok a legkellemesebbek és legvidámabbak, pazar lakomákkal, családi összejövetelekkel sok szerencsét és jólétet kívánva egymásnak.
De nézzük meg milyen téli ünnepeket ismehetünk még a karácsonyon és a szilveszteren kívül?
Állandó időpontú téli ünnepek
Advent (nov. 30.) és karácsony (dec. 25.) között
Az advent a lelki felkészülés időszaka, amelyben sok keresztény felkészül az Úr Jézus Krisztus eljövetelére vagy születésére. Az advent ünneplése jellemzően az ima, a böjt és a bűnbánat időszakát foglalja magában, amit a várakozás, a remény és az öröm követ.
Az advent szó a latin adventus kifejezésből származik, jelentése „megérkezés” vagy „eljövetel”, különösen valami nagy jelentőségű dolog eljövetele. Az adventi időszak tehát egyszerre Jézus Krisztus eljövetelének örömteli, várakozással teli ünnepe, valamint az elmélkedés és a bűnbánat előkészítő időszaka.
A nyugati kereszténységben az advent a karácsony napját megelőző negyedik vasárnapon kezdődik, vagy azon a vasárnapon, amely a legközelebb esik november 30-ig, és karácsony estéjéig, vagyis december 24-ig tart. Ha a szenteste vasárnapra esik, az a karácsony utolsó vagy negyedik vasárnapja.
Szent Miklós nap (december 6.)
Szent Miklós napja, más néven Szent Miklós ünnepe, amelyet a nyugati keresztény országokban december 5-én vagy december 6-án tartanak a régi egyházi naptár szerint.
Luca napja (december 13.)
December 13-át Szent Luca napjaként ünnepeljük. Történelmileg a magyar falvakban ezen a napon kezdtek el fából zsámolyt faragni a férfiak azzal a szándékkal, hogy karácsony előtt elkészüljenek.
Ha a karácsonyi istentisztelet során felállnak rájuk, a zsámolyok faragói képesek azonosítani, hogy a gyülekezet mely tagjai boszorkányok.
Egy boszorkány észlelése azonban azt jelentette, hogy a boszorkány azonnal megpróbálta elkapni a falubeli zsámoly készítőt, aki észrevette őt.
A boszorkány elől menekülő falusinak gabonát vagy magvakat kellett volna szórnia, nehogy a boszorkány elkapja. Emiatt a Luca-zsámoly készítői ezen a napon egy zacskó kölest vagy mákot vittek magukkal a templomba.
Karácsony (december 25.)
A karácsony Jézus Krisztus születését ünnepli, akiről a keresztények úgy gondolják, hogy Isten fia. Születési dátuma ismeretlen, mert korai életéről kevés információ áll rendelkezésre.
A keresztények december 25-én ünneplik Jézus születésnapját.
Karácsony másnapja (december 26.)
December 26.-a karácsony napját követi, amikor a legtöbb keresztény Jézus születését ünnepli, akiről úgy gondolják, hogy Isten fia. A karácsonyt gyakran összekapcsolják a kereszténység előtti téli ünnepségek szokásaival.
A Biblia nem ad pontos dátumot Jézus születésére. Az sem világos, hogy december 25-e mikor kapcsolódott Jézus születéséhez, bár körülbelül kétszáz évvel a születése után lehetett.
Aprószentek (december 28.)
Minden évben december 28-án emlékeznek meg az Aprószentekről. Ezen a napon a katolikus egyház az első vértanúkat tiszteli. Ezek Izrael fiai voltak, akiket Heródes király ölt meg a kis Jézus megtalálása során.
A Biblia szerint Heródes dühös volt, amiért Jézus megszökött, és elrendelte, hogy öljenek meg minden két éven aluli kisfiút Betlehemben és a környező területeken, abban a reményben, hogy így megöli Jézust.
Szilveszter (december 31.)
A civilizációk szerte a világon legalább négy évezrede óta minden újév kezdetét ünneplik. Ma a legtöbb újévi ünnepség december 31-én (szilveszterkor), a Gergely-naptár utolsó napján kezdődik, és január 1-jén (újév napján) a korai órákig tart.
A közös hagyományok közé tartozik a bulikon való részvétel, a különleges újévi ételek fogyasztása, az újévi fogadalmak és a tűzijáték.
Újév (január 1.)
Január 1-jét először Kr.e. 45-ben tekintették az új év kezdetének. Az ezt megelőző római naptár márciusban kezdődött, és 355 napból állt. Időnként egy további 27 vagy 28 napos interkaláris hónap kerül beillesztésre február és március között.
Julius Caesar római diktátor volt az, aki megreformálta a naptárt nem sokkal azután, hogy a Krisztus előtti első század végén hatalomra került. De még akkor is, amikor a Julianus-naptár népszerűvé vált, Európa nagy része nem fogadta el egészen a 16. század közepéig.
A kereszténység megjelenésével január 1-jét, mint egy új év kezdetét pogánynak tekintették, míg december 25-ét a Jézus születésére vonatkozó vallási konnotációival elfogadhatóbbnak tartották.
Felmerült Caesar elhibázott számítása is, ami miatt az újév napja gyakran eltolódott. Csak azután, hogy Gergely pápa megreformálta a Julianus-naptárt, és január 1-jét az új év első napjaként szabványosította.
Vízkereszt (január 6.)
12 nappal karácsony után január 6-án ünneplik a vízkeresztet, és ekkor emlékeznek a keresztények azokra a bölcsekre (más néven háromkirályokra), akik meglátogatták Jézust.
A Kánai menyegző ünnepe (vízkereszt utáni második vasárnap)
A Názáreti Jézus időt szakított arra, hogy részt vegyen egy menyegzőn Kána falujában édesanyjával, Máriával és első néhány tanítványával. Ez a csoda, amely megmutatta Jézus természetfeletti uralmát a fizikai elemek, például a víz felett, jelentette nyilvános működésének kezdetét. Más csodáihoz hasonlóan ez is a rászoruló emberek hasznára volt.