A “Vénusz születése” (La nascita di Venere) Sandro Botticelli (1446-1510) olasz festő és rajzoló egyik leghíresebb festménye. Nem keresztény-vallási, hanem inkább a klasszikus mitológia motívuma látható: Vénusz, a szerelem és a szépség római istennője.
A korai reneszánsz korában a klasszikus görög és római mítoszok népszerűvé váltak az olasz művészek körében. A középkorban a valláson kívül kevés műalkotást rendeltek bibliai témakörben.
Ez a 15. században megváltozott. Az ókori Görögország és Róma kulturális vívmányainak felelevenítésére irányuló erőfeszítéssel az olyan költők klasszikus mítoszai, mint Homérosz és Hésziodosz, igazán népszerűvé váltak a művelt laikusok körében.
Nemcsak szórakoztató értékük volt vitathatatlan, a reneszánsz úttörői különösen nagyra becsülték a bennük megnyilvánuló bölcsességet – meg voltak győződve arról, hogy a mítoszok mély, titokzatos igazságokat tartalmaznak.
Megbízott munka
A nagy formátumú festmény (172 x 278 cm, tempera vászonra) Lorenzo di Pierfrancesco de’ Medici mecénás megbízásából készült. Lorenzo festményt rendelt Botticellitől vidéki villájába.
Feltételezhető, hogy vagy ő, Lorenzo, vagy valamelyik tudós barátja mesélte a festőnek a görög ókor egyik legszebb történetét: Vénusz születését a tenger habjaiból.
Ez a történet az akkori elterjedt vélemény szerint azt a rejtélyt szimbolizálta, hogy hogyan hozta Isten a szépséget a világba.
Egy nő ideális képe
Vénusz (görögül Aphrodité: tengerhabból született) egy kagylón áll a tengerben, amelyet a szél istenei rózsaeső kíséretében a partra hajtanak. A szárazföldön az egyik Hóra (a görögök a Hórákat az évszakok istennőjének tartották) üdvözölte, lila köpenyt viselve.
Botticelli munkái tökéletes harmonikus mintát alkotnak. Másrészt az ábrák nem feltétlenül tűnnek szilárdnak, és nincsenek a legapróbb részletekig kidolgozva. A kompozíció kecses mozdulatai és lágy vonalai egyaránt emlékeztetnek Lorenzo Ghiberti firenzei szobrász és Fra Angelico festő gótikus hagyományaira, valamint a 14. századi művészetre, mint például Simone Martini festőjének “Az Angyali üdvözlet” című alkotására.
Botticelli Vénusza olyan gyönyörű, hogy a néző elsőre nem veszi észre nyakának természetellenes hosszát, lejtős vállát, vagy bal karját, ami furcsán lóg a testén.
Ezek a művészi szabadságjogok inkább Vénusz kegyelmét támogatják, és a mű egészének szépségét és harmóniáját növelik.
Meztelensége ellenére az istennő nem csupán a testi, hanem a lelki szerelem szimbóluma.
A festmény részletei
1. A nyugati szél és társa
Zefír (görögül nyugati szél) és Khlórisz nimfa a kép bal oldalán láthatók. Összefonódott végtagokkal repülnek, egységet alkotva: a kissé sötétebb arcszínű Zefír erősen fújva, míg a halványabb Khlórisz gyengéd lehelettel segíti Vénuszt a földre juttatni. Körülötte aranyszívű rózsák hullanak az égből, amelyek a mítosz szerint Vénusz születésekor keletkeztek.
2. Az erdős part
A jobb oldalon egy narancsliget fái láthatók – valószínűleg utalás a Heszperidák (nimfák) szent kertjére, akik a görög legenda szerint egy csodálatos fát őriztek arany gyümölcsökkel, amely örök fiatalságot adott az isteneknek.
Az idealizált, ritkás növényzettel rendelkező környezet akár egy olaszországi tájkép is lehetne. Minden virág arannyal van fonva. Az aranyat az egész műalkotásban használják annak értékének hangsúlyozására és Vénusz isteniségének hangsúlyozására.
Minden sötétzöld levél központi erezete arany, szinte minden levélen aranyszegély van. A fatörzseket rövid, átlós aranyvonalak emelik ki, és a kép bal alsó sarkában lévő gyékények is aranyra vannak festve.
3. A Hóra
A Hórák az évszakok görög istennői, akik Vénusz kísérői. A Botticelli által festett Hóra igényesen díszített ruhája (a kép bal harmadában), valamint a Vénusznak nyújtott köpeny százszorszépekkel, sárga kankalinokkal és kék búzavirágokkal hímezve – mind a tavaszi virágok, amelyek passzolnak a születés témájához.
A Hóra ezenkívül mirtuszköpenyt visel, amely az ókori Görögországban és Rómában Vénusznak szentelt növény, és egy rózsaszín rózsaköpenyt is visel.
4. Vénusz érkezése
Hésziodosz szerint Vénusz akkor fogant, amikor Kronosz kasztrálta apját, Uránusz istent. Levágott nemi szerve a tengerbe esett és megtermékenyítette.
Botticelli Vénuszt nem közvetlenül a születése alatt, hanem azután ábrázolja, közvetlenül azelőtt, hogy óriás, aranyozott fésűkagylójáról először kitette volna lábát a szárazföldre.
További festmény elemzés ajánlásaink
Főkép forrása: fr.de