A Sikoly festmény talán a modern művészet egyik legünnepeltebb alkotása, és azonnal felismerhető. A vörös és sárga tónusokban kavargó égbolt, az eltorzult, ijedt arc az előtérben, a tátott száj olyan kísérteties hangot ad, amit csak elképzelni tudunk.
A kép még több mint egy évszázaddal megalkotása után sem veszített erejéből, és ma is a félelem kifejezéseként működik.
Hírességének bizonyítéka
2012 májusában az alkotás 1895-ös pasztell változata 120 millió dollárért kelt el a Sotheby’s-nél, ezzel a valaha eladott legdrágább műalkotás volt, amely aukción kelt el.
Az alkotás a populáris kultúrában is nagyon jelen van, Kevin McCallister arckifejezésétől a Reszkessetek betörők film plakátján a sikoltozó emojiig 😱.
Mai cikkünkben segítünk megismerkedni ezzel az ikonikus műalkotással.
A munka vízióra épül
A Sikoly festmény lényegében egy önéletrajzi mű, amely Munch látomásán alapul, amikor két barátjával sétált. Ennek a munkának az ihletét egy 1892. január 22-i naplóbejegyzésben rögzítette.
Azt írja, hogy „hirtelen vérvörös lett az ég”, és „a lángoló ég vér és kardként lógott a kék-fekete fjord és a város fölött”.
Úgy írja le magát, mint aki megdermedt és „remeg a félelemtől”, miközben úgy érzi, „egy hatalmas, véget nem érő sikoly átszakítja a természetet”.
A nyomasztóan színes, kavargó égbolt és a hullámzó táj a Munch által leírt látomásra emlékeztet. A művész egy olyan világot ábrázol, amely mintha kikerült volna az irányítás alól.
Az alak, akinek teste a táj elsöprő torzulásait utánozza, szilárdan lehorgonyzik az őt körülvevő káoszban. Éles ellentétben áll a képet jobbról balra átvágó híd linearitása, egy ember alkotta alkotás, amelyet nem befolyásol a környező környezet zűrzavara.
A háttérben látható két figura vertikálisságát, amelyek Munch két barátját jelképezhetik, szintén nem érinti a művész sikolya. A kép e két része közötti elkülönülés azt látszik jelezni, hogy a táj és az alak torzulásai talán nem láthatók, hanem valóban érezhetők, ahogy Munch naplóbejegyzésében leírja.
Ez lehetővé teszi, hogy a mű a belső küzdelem, a félelem és a zavarodottság ábrázolásaként értelmezhető legyen.
A művészet által képviselt belső harc?
Munch életét tragédia jellemezte: édesanyját és nővérét is korán elveszítette, apja depresszióban, egyik nővére pedig mentális betegségben szenvedett, bátyja pedig fiatalon meghalt.
Munch maga is testileg és lelkileg beteg volt, és alkoholizmussal küszködött. Ezeket az életrajzi részleteket gyakran emlegetik a művész expresszionista munkáinak fő magyarázataként, de a valóságban ez nem biztos, hogy ilyen egyszerű.
Munch művész és gondolkodó volt, akit nemcsak saját élete érdekelt, hanem általában a társadalom és az őt körülvevő világ. A korabeli szimbolista mozgalom arra ösztönözte a művészeket, hogy befelé forduljanak inspirációért, hogy Munch mit építhetett be munkáiba.
A 19. század végén a pszichiátria és a pszichoanalízis az emberi természet és tapasztalat megértésének útjaként jelent meg, és ezek az új elméletek inspirálhatták a művészt.
Noha a festményt Munch érzéseinek ábrázolásaként tekinthetjük, ez nem minden, amiből következik. Az előtérben látható figura elszemélytelenítése azt jelezheti, hogy a művet általánosabb közönségnek szánta.
Egyéb magyarázatok a sikoly festményről
A művészettörténészek más módon próbálták megmagyarázni a művet. Például az égbolt élénk színeit azok a lenyűgöző naplementék ihlették, amelyek azután történtek szerte a világon, hogy Indonéziában kitört a vulkán, és vulkáni port bocsátott ki a légkörbe. A figurát az 1889-es párizsi világkiállításon kiállított perui múmiához is hasonlították.
Munch négy változatot készített
Munch négy egyedi változatot készített a jelenetről, valamint egy litográfiai változatot 1895-ben. Az első mű 1893-ban készült el, és olajjal, temperával és pasztellel festette kartonra.
Két pasztell változat készült 1893-ban és 1895-ben. Ezt nem sokkal később egy temperafestmény követte. Munchot a különféle médiumok kifejezői lehetőségei érdekelték.
Ugyanazon téma gyakori használata azt mutatja, hogy a mű és annak témái, vagyis az élet, a halál és a félelem mennyire foglalkoztatta ekkor.
Munch ritkán tért vissza ehhez a torz stílushoz
Noha Munch évekig megszállottja volt ennek a jelenetnek, más művekben ritkán tért vissza ehhez az erősen torz stílushoz. A Sikoly festmény Munch legirreálisabb alkotása.
Úgy tűnik, a torzítás mélysége zavarta a művészt. Az egyik változatra, amely az oslói Nemzeti Galéria tulajdonában volt, azt írta, hogy „csak egy őrült festhette ”.
Munch még az 1883-tól 1910-ig tartó időszakban is, amikor a mű több változatát elkészítette, továbbra is festett baráti és családportrékat, valamint tájképeket.
További festmény elemzés ajánlásaink
Kiemelt kép forrása: owlcation.com